Canova
A klasszicizmus szobrászatközpontú volt, hiszen az antik művek közül legnagyobb számban a szobrokról készült másolatok által az akadémiákon rendelkezésre, és ezek alaptípusai a festészetben is meghatározták az alakok beállítását, kifejezését és plasztikus megjelenését. Az ásatásokkal és az új ízléssel összefüggésben Rómában felvirágzott az ókori szobrok restaurálása, másolása és hamisítása is. Ez kezdetben számos kora klasszicista szobrász megélhetését biztosította, miközben el is sajátították az új formavilágot. Az eredeti művekkel való találkozás nagy hatást tett a klasszicista szobrászat legnagyobb hatású képviselőjére, Canovára is, aki 1780-ban telepedett le Rómában, és az itt látottak alapján fokozatosan távolodott el a barokk szobrászat örökségétől. Az 1780-as és 1790-es években kivitelezett pápai síremlékek után, hírneve nőtt és megbízásokat kapott külföldről is. Megrendelője volt Napóleon és Albert szász herceg is, aki elhunyt felesége, Ausztriai Mária Krisztina főhercegnő síremlékét rendelte meg tőle a bécsi Ágostonrendi templomba, amelyről itt most nem egy fénykép, hanem egy korabeli metszet látható.
Canova: Wartensleben-síremlék
A falhoz simuló hatalmas piramis bejáratához vonuló gyászoló alakokat jobb oldalon egy oroszlánra támaszkodó szárnyas géniusz figyeli, amely gyakori motívum a neoklasszicista sírszobrászatban. Találkozhatunk vele a gyömrői református templomban elhelyezett Wartensleben-síremléken is, amelyet valószínűleg szintén Canova készített a magyar grófok megrendelésére bécsi tartózkodása idején. Az alvó géniusz mellett az élet végét jelző, lefelé fordított fáklya látható.
Thorvaldsen
Canovánál még többet dolgozott Európa-szerte a másik nagyhatású klasszicista, dán származású szobrász, Berthel Thorvaldsen, aki 1797-től 1838-ig élt Rómában. Canova, valamint a klasszikus- és a későarchaikus görög szobrászat egyaránt hatottak rá. Thorvaldsen hatalmas műhelyében segédek serege vitelezte ki műveit. A művész jelentőségét és munkáinak sokféleségét egyaránt jól mutatja az a festmény, amely XII. Leó pápa látogatását ábrázolja Thorvaldsen műtermében.
Thorvaldsen műterme
Az ajtó mellett az előző pápa síremlékéhez készített hatalmas szobor (1823 után) látható, tőle jobbra az Argosz megölésére készülő Merkúr szobra (1818) áll, amely mellett a koppenhágai Miasszonyunk temploma számára kifaragott Krisztus és a 12 apostol szobrai sorakoznak (1818/19 után). Az előtérben jobbra magasodó, a lengyel Józef Poniatowski herceget, a napóleoni háborúk hadvezérét ábrázoló lovas szobor (1815) előtt a Napóleon által 1810-ben megrendelt, Nagy Sándor babiloni bevonulását ábrázoló fríz egyik részlete kapott helyet, amelynek ihletője az athéni Parthenon-fríz volt. A fríz a császár bukása miatt nem került eredeti rendeltetési helyére, és egy gyűjtő vette meg, ám a róla készült gipszmásolatok és metszetekben sokszorosított rajzok révén is igen népszerű volt.