Az egyes országokban eltérően klasszicizmusnak vagy neoklasszicizmusnak nevezett stílusirányzat a 18. század közepétől körülbelül a 19. század közepéig a romantika mellett a legfontosabb stílusirányzat volt, egy egész korszakot jellemző stílusnak, vagyis korstílusnak is tartják. Az elnevezés a klasszikus szóból ered, amely egyrészt a kiválónak, elsőrendűnek (mai szóhasználattal: klasszisnak) tartott műalkotások mintaként való követésére, másrészt pedig arra utal, hogy a régi, vagyis a görög és a római művészet alkotásait tekintették ilyen mintának.

Mellszobor (francia, buste: felsőtest). Olyan portré, amely csak az ábrázolt arcát és mellkasát jeleníti meg. Az antik művészetben gyakran készítettek filozófusokról és költőkről, a római köztársaság–kori művészetben pedig polgárokról mellszobrot. Műfaját a 15. századi firenzei szobrászatban Donatello elevenítette fel.

(gör-lat)1.mozgékonyság, lendület 2.a mozgás, a fejlõdés menete; vmely jelenség változása a rá ható tényezõk befolyása alatt 3.mozgástan, erõtan; a mechanika azon része, mely a testek mozgását a rájuk ható erõkkel összefüggésben vizsgálja

1.A szobrászatnak a természetes nagyságnál jóval kisebb méretû mûveket alkotó ága 2.E mûvészeti ág körébe tartozó alkotás.

újklasszicista; a 18. sz. végén és a 19. sz. elején a klasszikus formákat felújító, ill. utánzó művészeti stílus (v. ezzel kapcsolatos, ebből eredő)

(lat. "helyreállít") az a művészeti-tudományos tevékenység, mely általában a műtárgyak, műemlékek állagának megóvásával (konzerválás) ill. szükség esetén a hiányzó részek kiegészítésével foglalkozik. Egyik fő technikai segédeszköze a röntgenfényképezés.