Giovanni Segantini

Az ábrázolt témák és a művészi eszközöknek a konkrét motívumokat jelképesen átalakító, átértelmező használata miatt Beardsley rajzaihoz hasonlóan számos szecessziósnak is nevezett mű a dek oratív vagy illusztratív funkció mellett, vagy azon túlmenően, szimbolistának is nevezhető. A szakkönyvekben ezeket hol a szecesszió, hol pedig a szimbolizmus fogalma alá sorolják, mint például Giovanni Segantiniolasz származású festő egyes kilencvenes években készült alkotásait. Segantini a nyolcvanas években a svájci hegyekben élő parasztokat és állataikat ábrázolta, Jean-François Millet nyomdokain haladva, vallásos tartalomra utaló megformálásban. 1888-89-ben festette A szerelem gyümölcse című képét, egy alacsony fa ágain megpihenő fiatal anyát és gyermekét, amely már túl a reális motívumon átvitt értelemmel is bírt a gyermek önfeledt feltárulkozása, az anya Madonna-jellege és a fa ágainak öntörvényű alakzata következtében. Ezt az alapmotívumot aztán több képén is variálta, így A rossz anyák (1894) és Az élet angyala című festményein. Az utóbbin egy girbe-gurba faágon kisgyermeket magához szorító, hosszú hajú nő ül, s felettük a kisebb ágak ívesen összekapcsolódnak. A szintén íves képmező, az ágvonalak hullámzása adja a kép dekoratív jellegét, és a középen kuporgó, többértelmű alakok is részévé válnak a vonalkázós festési technikával megfestett együttesnek.

Gustav Klimt

Az osztrák Gustav Klimt a bécsi Sezession alapító tagjai közé tartozott. Gyűjtötte a japán tárgyakat és tervezőként is dolgozott. Portréin, tájképein és figurális kompozícióin is nagy felületeket borított be színe s mustrákkal, amelyeket sokszor japán anyagminták alapján festett meg. A csók című képén az ölelkező párból csupán a két fej és a kezek, valamint a nő lábfejei ismerhetők fel, a két test körvonalait változatos síkornamentika tölti ki. A virágokkal sűrűn fedett talajon mint kis szigeten elhelyezett pár körül, a kép felületét aranylemezek borítják. A középkori művészetben is gyakori aranyalap használatát Klimt esetében a japán paravánok hatására vezetik vissza, azonban a díszítő jelleg mellett e képen az arany szín kozmikus és transzcendens dimenziói uralkodnak. Az aranyló üresség, valamint a mindent elborító, egyszerre természeti eredetű és emberalkotta formák között és közül bontakozik ki a férfi és a nő csókja és szerelme.

Alfons Maria Mucha

A század második felében elterjedő képes plakátok stílusa a szecesszió hatására jelentősen átalakult. Az összegező formák és az élénk színek jól szolgálták a plakátok célját: a látványos figyelemfelkeltést. A kereskedelmi vagy a kulturális árucikkeket, eseményeket népszerűsítő plakátok és rekl ámok, az élénk hirdetőoszlopok 1900 körül az utcák megszokott képéhez tartoztak. A szecessziós plakátművészet egyik legfontosabb alkotója és stílusformálója a csehAlfons Mucha volt. A kilencvenes évek közepén Párizsban az egyik pillanatról a másikra tűnt fel, Sarah Bernhardt-ot, a legendás hírű francia színésznőt egyik címszerepében ábrázoló plakátjával, amelyet aztán számos követett. Gustave Flaubert 1862-ben megjelent, hosszabb keleti utazása után írt regényéhez, a Salammbôhoz készített, litografált illusztrációján plakátjainak stílusában mutatta be az időszámításunk előtti harmadik században, az ókori Karthágóban játszódó történet egyik jelenetét. Az uralkodó lánya, Salammbô istennőként jelenik meg az előtte lerogyó zsoldos katona előtt. Az egzotikum, a nő kultusza, a természetfeletti erők iránti vonzalom, a végzetszerűség - vagyis a regény témájának egyes elemei - a századforduló művészetében is gyakran visszatérő, szellemi, érzelmi és érzéki perspektívákat nyújtó alapmotívumok voltak.