Reinhold Begas

A század utolsó harmadában, az 1870-ben létrejött német birodalom legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza Reinhold Begas volt, aki többek között I. Vilmos császár és Bismarck emlékművét is elkészítette. Klasszicista szobrászoknál tanult, és a hatvanas évekbeli köztéri szobrászat megújítójaként tartják számon, aki később azonban egy külsőséges naturalizmus képviselője lett. Mitológiai témájú, általában kétalakos művei viszont kiemelkednek a szobrászati termelés átlagából, és ezek alapján Begas jelentőségét hazájában a francia Carpeaux-éhoz hasonlítják. Begas 1856 és 1858 között Rómában dolgozott, ahol Arnold Böcklinnel állt szoros kapcsolatban, és a mitológiai alakok közvetlen, emberi érzésekkel teli bemutatása - amelynek első példája a Pszükhét vigasztaló Pán jelenete - az ő hatására vezethető vissza.

Jean-Baptiste Carpeaux

A francia Jean-Baptiste Carpeaux Rude-nél i s tanult, majd 1854-től az 1860-as évek elejéig a római francia akadémián folytatta tanulmányait. Innen küldte haza akadémiai munkaként az Ugolino gróf és fiaicímű szoborkompozícióját, amelynek nagy sikere olyan jelentős megbízásokhoz juttatta, mint a Louvre egyik homlokzatának a díszítése, vagy a párizsi Opera bejáratához készített, A tánc című szobra (1867-68). A több alak mozgását dekoratív, festői együttesbe komponáló képessége már korai, Ugolino-szobrán is megmutatkozott, amely esetében viszont a Dante Poklából vett, szörnyű témának, a börtönben saját fiait felfaló szerencsétlen gróf történetének drámai, expresszív bemutatása volt a kortársak számára teljesen újszerű és megdöbbentő.