Emlékművek

A század második felében a legnagyobb szobrászati feladatot továbbra is az emlékművek jelentették, amelyek az európai nemzetek egymással folyó gazdasági és politikai versengésének egyes állomásait is végigkísérték. A technikai és a kulturális fejlődés eredményeinek nagy seregszemléi a világkiállítások voltak, amelyek sorát a londoni indította el 1851-ben. Ennek egyik szervezője Albert herceg, Viktória királynő férje volt, akinek halála (1861) után hatalmas emlékművet emeltek a londoni Hyde Parkban, nem messze attól a helytől, ahol egykor a kiállítási csarnok, a Kristály Palota állt. Az emlékmű a brit birodalomnak az egész világra kiterjedő hatalmát, befolyását, valamint a világ kulturális és civilizációs eredményeit átfogó patrónus szerepét volt hivatva kifejezni. A Sir George Gilbert Scott építész által tervezett hatalmas neogótikus tabernákulum, amely alatt Albert herceg szobra található, széles talapzaton áll, amelyen a kultúra hőseit: írókat, művészeket, tudósokat felvonultató fríz fut körbe. A talapzat négy sarkán az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a tudomány megszemélyesítései, a központi emlékművet szegélyező kerítés sarkain pedig négy kontinenst képviselő szoborcsoportok állnak. A majd kétszáz szobron több művész is dolgozott későklasszicista, de az egyéni arcvonásokra és az etnográfiai sajátosságokra is nagy súlyt helyező stílusban.