(1844-1887): magyar tájképfestő. Többnyire balatoni tájakat festett. 1871-ben festette Szigetvár c. kis olajfestményét, melyen egyszerűen örökíti meg a várat. ~ az első magyar tájképfestő, akinek műveiből hazai levegő áramlik. Tájképei őszinték, és nem idillikusak. Első nála a táj, azonban képein mindenütt ott az élet: az emberek és az állatok, de nyugalomban, nagyobb mozgalmasság nélkül. Ez látható a Szigetvár c. olajfestményen is, melyben elsődleges ugyan a táj (a vár), de az élet megjelenik figurálisan az előtérben. 1885-ben a pesti női festőiskola tanára lett.

1862-1917. A 20 századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, a nagybányai művésztelep vezető egyénisége. Művei: Kallós Edét ábrázoló portré, Vidéki hordár 1890, Lányok virágokat gondoznak 1889, Kavicsot hajigáló fiúk 1890. Nagybányán alakult ki sajátos iskolatermtő stílusa, mely az impresszionisztikus atmoszférafestés eredményei a szecessziós dekorativitással foglalta egységbe. Bibliai kompozíciói is jelentősek: A hegyi beszéd 1896, A hálromkirályok 1898, Józsefet eladják testvérei 1900.

(lat) 1. eredmény, siker, hatás 2. az időegység alatt végzett munka 3. hatásfok, teljesítmény 4. különleges természeti jelenség