Paul Gauguin és a Pont Aven-i iskola

A hetvenes években az impresszionistákkal kiállító, de festészetüket egy idő után túl felszínesnek érző Paul Gauguin 1886-ban a Bretagne-i Pont Avenba vonult vissza. Hasonlóan Van Gogh-hoz, aki 1888-ban a dél-franciaországi Arles-ban telepedett le, Gauguin számára is elválaszthatatlan volt az elmélyült művészi alkotás a várostól távoli, egyszerű, természetközeli életformától. Közös művésztelep-alapítási kísérletük azonban, amit Van Gogh szorgalmazott, kudarcba fulladt 1888-ban. Gauguin körül viszont kialakult a Pont Aven-i iskola, amelynek tagjai az ő festész eti elveit tekintették irányadónak művészetükre nézve. Gauguin 1886 körül Cézanne hetvenes évek végi stílusához igen hasonló festési módszert alkalmazott, amelyet 1888-ban a szintetizmus, vagy más elnevezéssel cloissonismus váltott fel. Jóllehet ennek az összefoglaló, összegző stílusnak az első, kiérlelt megvalósítása Gauguin munkatársának, Émile Bernardnak egy breton asszonyokat ábrázoló festménye volt, Gauguin volt az, aki a módszert magas színvonalon művelte és továbbfejlesztette. A módszer egyik fontos eleme a színek merész egymásmellé helyezése volt, amit Gauguin 1888 nyarán Paul Sérusier-nek így magyarázott. "Milyen színűnek látja azokat a fákat? - kérdezte az idősebb mester. -Sárgának. -Akkor a legszebb sárgájával fesse meg őket. -Milyennek látja a földet? -Vörösnek. -Használja a legjobb vörösét." (Nochlin, Linda: Impressionism and Post-impressionism 1874-1904. Prentice-Hall, Englewood Cliffs, N. J., 1966. 181.) Az ez alkalomból készített kis festményt Sérusier Párizsba vitte és festőtársait, a későbbi Nabis- csoport tagjait e "talizmán" alapján ismertette meg az új technika alapjaival.