Barabás, Miklós (1810-1898): Magyar festő, rajzoló, litográfus. Erdélyben született és a rajzolás, valamint a litografálás mesterségét kisebb mesterektől itt sajátította el. Rövid ideig látogatta a bécsi akadémiát, majd 1831-33-ig Bukarestben élt. 1834-35-ös Itáliai útja alatt egy skót festőtől tanulta meg az akvarell-technikát, és számos vedutát, tájképet festett olasz városokról és vidékekről. 1835-ben Pesten telepedett le, és ekkortól kezdve vált a korszak legkeresettebb portrétistájává, valamint a kialakuló művészeti élet egyik központi alakjává, szervezőjévé. 1862-ben a Képzőművészeti Társulat első igazgató elnöke lett. Portrék mellett életképeket festett, és 1863-ban a fényképészettel is megpróbálkozott. Érdekelték a művészet elméleti kérdései is, elsősorban a perspektíva, amelyről két tanulmányt is publikált, Önéletrajza pedig művészetére és korára nézve fontos forrás.
Brodszky Sándor (1819-1901): A kezdetben orvosnak készülő Brodszky 1841-ben iratkozott be a bécsi akadémiára, 1845-ben pedig Münchenben folytatta tanulmányait. A romantikus müncheni tájképfestő, Carl Rottmann képei voltak rá nagy hatással, akinek enyhén felülnézetből mutatott, a föld felszínének geológiáját túlfokozó kompozíciós technikája és látásmódja több festményén is felismerhető. Tíz évig élt a bajor fővárosban, ahol bekapcsolódott a helyi művészeti életbe, az ottani és a pesti műegyletben is kiállította képeit. 1856-ban hazatelepedett, és állandó motívumai a Balaton és környéke, a budai helyek, valamint Esztergom és környéke voltak.