Szinyeinek ez a képe témájában összevethető Manet 10 évvel korábban készült Reggeli a szabadbanjával, noha sem az, sem ez nem volt még „igazi” plein-air kép. A Majális átütő ereje egyszerűen a szokatlan üdeségében rejlik. A verőfény haragoszölddé erősíti a fű színét, melyen élénk színpöttyökként ütköznek ki a mezei virágok, és a vidám kiránduló társaság szabálytalan csoportja is friss, virágzó foltokhoz hasonlítható. Az alakok beállításában nincs semmi mesterkéltség, a borosüvegért nyúló alak gesztusa annyira természetes, hogy csaknem mulatságosnak találjuk. A kompozíciónak ugyanakkor vannak „titkos” fortélyai is: a festő úgy választotta meg a helyszínt, hogy egy egész domboldal táruljon elénk, hogy csaknem az egész képfelületet beborítsa a zöld. Ugyanakkor egy számunkra nem látható nagy fa árnyéka foglalja keretbe a társaságot, hogy belőle még élesebben világítsanak a tavaszi ruhák színei.