Johann Heinrich Füssli

A vonalasság, a rajzosság előtérbe kerülését az 1800 körüli művészetben elősegítette az a neoklasszicizmus nyomán uralkodóvá váló akadémiai gyakorlat is, amely a rajzot a festésnél előbbre valónak tartotta, illetve az is, hogy a kézművesség fellendítése érdekében számos rajziskolát alapítottak, ahol a mintakönyvek, a nyomtatványok vagy a metszetek utáni rajzolás képezte az oktatás alapját. Mindemellett a "vonalas (vagy lineáris) stílus" több olyan jelentős művész művében is megfigyelhető, akik jóllehet kapcsolatban álltak a klasszicizmus áramlatával, mégis abba nehezen besorolható életművet hoztak létre. Ezek közül elsősorban a svájci származású Johann Heinrich Füsslit (vagy: Henry Fuselit) kell kiemelni, aki Lavaterrel is kapcsolatban volt, és hosszabb római tartózkodás után Londonban telepedett le. Az antik romok nagysága előtt kétségbeesett művész című grafikája jól mutatja, hogy az antik művészet eltérő módon hatott rá, mint például Winckemannra, és egy expresszív, a manierizmussal is összefüggésbe hozott formavilágot alakított ki, amelyet felfokozott emberi érzelmek, drámai szituációk bemutatására használt.

Füssli a kompozícióról

Megnyújtott figurái, és az egyes alakokból létrehozott kompozíciós alakzatok, amelyekről azt írta, hogy ezek piramis, szőlőfürt, kúp, láng vagy hullámvonal alakúak egyaránt lehetnek, más és más karaktert adtak kompozícióinak, vagyis más és más kifejezőerővel bírtak. Körvonalai nem az emberi alak határait követték, hanem a vonalak szinte önállósultak és ráerőltették magukat a formákra. Ezáltal fokozódott képeinek – a témáiból egyébként is adódó – vizionárius jellege.