A Gödöllői művésztelep alapítói

Székely Bertalan vajdahunyadi freskó-tervein megfigyelhető lineáris, dekoratív stílus a szecesszió egyes jegyeit is magán viseli, amelynek folytatói tanítványai, Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár voltak. A két művész 1904-ben alapította meg a gödöllői művésztelepet, amelynek célja az angol John Rusk in és William Morris szellemében kettős volt: egyrészt a népművészeti és kézműves hagyományok felújítása az államilag is támogatott háziipari szövetkezeti formában, másrészt az élet és a művészet egységének a megvalósítása. Az alapítók, valamint a hozzájuk csatlakozó tervező művészek és alkotók a művészet minden ágában arra törekedtek, hogy népművészeti motívumok és technikák felhasználásával az európai szecesszió sajátosan magyar változatát hozzák létre. Többször jártak gyűjtőkörúton Erdélyben, és mind a szóbeli, mind pedig a vizuális népi kultúra elemeit beemelték eszköztárukba, úgy gondolva, hogy a legősibb, magyar formavilágból merítenek. Témáik között is központi helyet foglalt el a magyar mitológia a népballadák, a népmesék, és a mondák mellett. Attila, Árgirus királyfi, a csodaszarvas gyakran feltűnt a gödöllőiek motívumaként, festményeken, grafikákon és szőnyegterveken egyaránt. A 20. század elején jelentős falképmegbízásokat is kaptak, így például Körösfői-Kriesch egyik első munkája volt a Parlament számára festett Ősmagyar bölényvadászat, amelyen a Buda halála egyik jelenetét ábrázolta.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota

A gödöllőiek egyik legnagyobb közös munkája a Jakab Dezső és Komor Marcell tervezte marosvásárhelyi Közművelődési Ház vagy Kultúrpalota belső és homlokzati díszítése volt mozaikokkal, falképekkel és üvegablakokkal, az 1910-es évek elején. Körösfői-Kriesch az előcsarnokban többek között a Sámánokkörtáncát és a Székelymesemondást festette meg, míg a tükörteremben Nagy Sándor székely népballadákhoz készített üvegablakterveket, amelyeket Róth Miksa vitelezett ki. Az angol szecessziós üvegablakok stílusával rokonított ábrázolások a hármas osztású ablakokon tömören mutatják be egy-egy ballada legfontosabb történéseit. A Júlia szép leány történetét feldolgozó ablakon a mezőre búzavirágot szedni kiment lány előtt az égben bárány jelenik meg, és a szüzet az égbe csalogatja, amire sor is kerül az utolsó ablakmezőben. Az ábrázolások alatt, miként Székely freskótervein is, a képet magyarázó verssorok olvashatók.

Attila alakja

A marosvásárhelyi Kultúrpalota Toroczkai Wigand Ede tervezte üvegablakain Attila közvetetten jelenik csak meg. Attila fiának, Csabának a témája kapcsán Toroczkai a székely faépítészet egyes elemeit ábrázolta, amelyeket az Attila kori építészettel hozott kapcsolatba. A gödöllői szecessziós törekvéseket áthatotta a mítoszok elképzelt korának romantikus rekonstrukciós igénye, emellett azonban zsánerszerű feldolgozásokkal is találkozhatunk a század végén. Iványi Grünwald BélaIsten kardja című képét a müncheni Hollósy-iskola egyes tagjainak stílusát az 1880-as és ?90-es években meghatározó, finom naturalista stílusban festette meg. A mondai hagyomány szerint egy pásztorfiú találta meg a réten azt a kardot, amelyet Attila a Nyugat meghódítására felszólító égi jelként értelmezett. A kép bal oldalán a földből gejzírként felcsapó, fehér fénysávban jelenik meg a csodás harci eszköz a kicsit réveteg fiú előtt, aki épp elkóborolt állatait indult megkeresni.

Iványi Grünwald Béla: Isten kardja (Hadúr kardja). 1890. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.