Mi a biedermeier?

Német nyelvterületen a biedermeier (= a derék Meier) kifejezés az 1850-es években jelent meg, pejoratív értelemben. Ekkor egy orvos és egy jogász alkotta meg Ludwig Biedermeier figuráját, akinek nevében költeményeket jelentettek meg a müncheni Fliegende Blätter (Szárnyaló Lapok) elnevezésű vicclapban, egy valóban létező falusi iskolamester költeményeinek a mintájára.A versekre a banális érzelmesség és az olcsó rímek voltak jellemzőek, azonban egy olyan lélek megnyilvánulásairól volt szó, aki szűkebb kisvárosi vagy vidéki környezetében szép és egyszerű élményeket és hangulatokat élt át. A kifejezés tehát a Napóleon leverése és a bécsi kongresszus (1814) utáni konszolidáltabb béke-időszakra vonatkozik, amelynek az 1848-as forradalmak vetettek véget. Ennek az időszaknak a polgári művészetére a 19. század végén kezdték a szót stílusmegjelölésként használni, jóllehet az ekkor készült művek mind a klasszicizmus, mind a romantika, mind pedig a korai realizmus egyes jellemzőivel leírhatók. Ma már nem csupán a közép-európai (német és osztrák), hanem a nyugat- (angol, dán) és az észak-európai (skandináv) művészettel kapcsolatban is használatos a biedermeier, amennyiben az némileg Ludwig Biedermeier fentebb ismertetett "világlátását" tükrözi. A saját otthonukba és szűkebb környezetükbe visszavonult polgárok művészete ez, amely nélkülözi a szélsőségeket, a pompát és a végtelen, felkavaró távlatokat. Olyan művekről van szó, amelyekkel a polgárok saját lakószobáikat rendezték be, s amelyeket az ekkor alakuló művészeti egyletek által rendezett kiállításokon lehetett megvásárolni. A portré, a tájkép, a zsáner és a csendélet voltak a fontosabb műfajok, de kedveltek voltak az állatképek, az érzelmes jelenetek, a városábrázolások, valamint olyan témák, amelyekkel ekkor már az illusztrált almanachok és újságok is tele voltak.