Kronofotográfia (időfényképezés) és zoopraxiszkóp (élőmozgás-megfigyelés)

A felvételi nyersanyagok egyre nagyobb fényérzékenysége tette lehetővé, hogy az 1870-es évektől kísérletek történtek mozgó látványok rögzítésére és reprodukálására, fotográfiai eszközökkel. Ez vezetett később a mozgókép, vagyis a film feltalálásához. Eadweard J. Muybridge tizenkét kamerával készített sorozatfelvételeket: a modell, pl. egy vágtató ló vagy egy sétáló nő egymás után elszakította a sorban elhelyezett kamerák zárjához csatlakoztatott vékony zsinegeket, s ezzel kioldotta a kamerák zárját. Muybridge időnként nemcsak oldalnézetben, hanem ezzel egy időben hátul- vagy szembenézetben is készített fázisképeket; ilyenkor a kamerákat egymás fölött helyezte el, de a felvételkészítés technikája ugyanaz volt, mint az oldalnézeti sorozatfelvételek esetében.

Étienne Jules Marey fotópuskájaegy másodperc alatt tizenkét felvételt készített valamely mozgó tárgyról oly módon, hogy egy tárcsa, amelyen rés volt, egy másodperc alatt körbeforgott, és így sorban egymás után világította meg a fotópuska tárába befűzött filmszalag tizenkét kockáját. Egy-egy kocka tehát 1/12 másodperc alatt exponálódott. Mareykronofotográfiának,időfényképezésnek nevezte módszerét.

Muybridge egy zoopraxiszkópnak, élőmozgás-megfigyelőnek nevezett szerkezet segítségével demonstrálta európai és amerikai előadó-körútjain a saját módszerét: a felvételeket egy tárcsára helyezte, megforgatta és átvilágította, így érte el a mozgás illúzióját. Végtelenített, mindig újra- és újrajátszott, egy másodperces „rövidfilmek” voltak tehát ezek, s eredeti rendeltetésük az emberi és állati mozgás korábban elképzelhetetlenül pontos, tudományos megfigyelése volt.