"Új témák régi köntösben"

Kortárs események, jelenetek ábrázolására mindig is volt példa a művészet történetében, az akadémiai gyakorlatban ezeket az alacsonyabb rangú zsánerképek közé sorolták. A 18. század második felében a történeti festészeten belül is megjelentek az olyan eseményképek, amelyek egy jelentős kortárs személyiség halálát mutatták be, és - jóllehet a felmagasztalás céljával készültek - a szereplőket korabeli, modern öltözékben jelenítették meg. Ezek az új témák új ábrázolási formát követeltek, azonban a 19. század közepéig leggyakrabban a régi keresztény ikonográfiai keretek között vagy az akadémiai festészet eszközeivel mutatták be őket. A korai realizmus képviselője, GéricaultA Meduza tutaja című festményéhez a témát egy újsághírből vette. A Meduza elnevezésű hajó katasztrófáját túlélő névtelen emberek szenvedésének és megmenekülésének történetét egy piramis alakú kompozícióba foglalta, mintegy emlékművet állítva a közelmúlt eseményének.

Géricault, Théodore: A Medúza tutaja. 1819 . Louvre, Párizs.