Felülnézet

Az új tudományos felfedezések és találmányok, az ezzel összefüggésben fejlődő technika, valamint az ezekhez kapcsolódó tudományos és tudományos népszerűsítő irodalom számos művész téma- és formaválasztására befolyással volt az ipari forradalom óta. A meteorológia, a botanika, a geológia, az elektromosság, a mágnesesség, a színtan, az érzékelés, a fiziológia, a pszichofizika területén elért új eredmények - ugyanúgy, mint korábban a matematika, a geometria, a mechanika, az optika, az anatómia, vagy az emberi mozgás és kifejezés egyes jelenségeivel kapcsolatos ismeretek - egy-egy művészt arra ösztönözött, hogy ezeket valamilyen módon beépítse a képi ábrázolás megszokott eszköztárába, vagy az új ismeretek hatására újragondolja a művészi alkotófolyamat és a képi leképezés sajátosságait. A látott világ megjelenítésének új módjaihoz tehát nem csupán a művészek nézőpontjának és látásmódjának a megváltozása járulhatott hozzá, hanem a látás új feltételeinek a megjelenése is. Az utóbbiak közül a 20. századi művészet alakulása szempontjából is meghatározóak voltak azok a találmányok, amelyek révén a környező valóság új képe, egy másik világ? tárult fel az emberek szeme előtt. Két példát kiemelve, elsőként a léggömbön való utazást említhetjük, amelyre először a francia forradalmat megelőző időben került sor. A hegycsúcs- és a torony-élménytől eltérően a léggömbről nézett táj a térképekhez hasonlított leginkább, a függőleges nézőpont a felszín korábban nem ismert látványát tárta fel. A felülről nézett város geometriája, valamint a benne élő emberek torzult figurája már 1844-ben témája lett a karikaturista, Grandville Un autre Monde(Egy másik világ) című művének. A biedermeier vedutafestő, Jacob Alt 1847-ben készített akvarellt egy Bécs fölötti léggömbutazásról, fia, Rudolf pedig 1855-ben Buda és Pest látképét festette meg madártávlatból. A francia fényképész, Nadar az 1860-as években készítette első légifelvételeit Párizsról, és a felülnézet gyakran megjelent az impresszionisták festményein is, különösen Gustave Caillebotte képein, aki egyes művein megelőlegezte a 20. században készült felülnézeti fotográfiákat, amelyek a látott motívum geometrikus struktúráját a korabeli absztrakt geometrikus kompozíciókhoz hasonló módon ábrázolták.

A mozgás- és időábrázolás új formái

A második példa a mozgás- és időábrázolás új formáival és fényképezéssel kapcsolatos. Az emberi mozgás helyes ábrázolását a művészek elsősorban az anatómia-oktatás keretében tanulták meg, és ehhez felhasználták azokat a tudományos könyveket is, amelyek a mozgás mechanikájának és folyamatának részletes leírását és ábrázolását tartalmazták. Ezeket a kutatásokat az 1870-es évek végétől kezdve a pillanatfelvételek készítésének új technikája is segítette, amelynek első alkalmazása az amerikai Eadweard Muybridge nevéhez fűződik. A francia orvos és felfedező, Etienne-Jules Marey ismerte ezeket az új módszereket, és mozgással kapcsolatos kutatásaihoz saját maga is több fényképezési eljárást dolgozott ki, amelyek lehetővé tették, hogy szabad szemmel nem látható folyamatokat rögzítsen felvételein. Ezek közül az emberi test vonalának a mozgás egyes fázisaiban való rögzítése egy fényképlemezen volt az a találmánya, amely a mozgás, a tér és az idő analitikus ábrázolására törekvő, 20. századi művészeti törekvésekre a legnagyobb hatást gyakorolta.