A képzőművészetben a térmélység és a testek háromdimenziós hatásának érzékeltetése sík felületen, szorosabb értelemben a monumentális festészetnek a barokk korszakban elterjedt eljárása, amely a valóság, a térbeliség megtévesztő látszatát kelti.

Az ornamentum = díszítés, díszítmény szóból képzett elnevezés egyrészt a díszítő művészet, másrészt az egy-egy stílust jellemző díszítések összessége.

A 19. század végének és a 20. század elejének építészeti, iparművészeti és képzőművészeti stílusa, amely a történeti formák ellenhatásaképpen díszítőelemekként főként stilizált természeti tárgyakat (különösen növényi részeket), olykor öncélúan bizarr, szeszélyes formákat alkalmazott.

Épület- és bútorasztalos család.1842-tõl Bécsben mûködött Michel Thonet, a "neorokokó" bútorok magalkotója. Részt vett a Lichtenstein-palota átépítésében.