Stróbl Alajos

Fadrusz és Zala mellett Stróbl Alajos volt a század végének legtöbbet foglalkoztatott, neobarokk stílust képviselő köztéri szobrásza, aki tanárként, felkészült alkotóként, valamint a bécsi Hans Makart nyomdokain járva, történelmi korok hangulatát idéző rendezvények szervezőjeként egyaránt az első világháborúig tovább élő historizmust képviselte a lassan modernizálódó és átalakuló művészeti életben. Számos fénykép örökítette meg műtermét és az általa történeti emlékekkel berendezett, a szobrászati és a festészeti mesteriskoláknak helyet adó Epreskertet, amelynek a környezetében, az előkelő villáktól szegélyezett Andrássy úthoz közel épültek fel a század vége felé a legmagasabb társadalmi rangot és elismerést elért művészek műteremházai.

Róna József

A század nyolcvanas éveitől kezdve nem csupán a köztéri szobrászat, hanem a szobrászat minden ága nagy lendületet vett. A nagy köz- és magánépítkezések, a műemléki helyreállítások, az egyre fényűzőbb síremlékek és mauzóleumok mind az épületek külső, mind belső díszítése terén több száz szobrásznak, illetve kőfaragónak adtak munkát. A kiállításokon tömegével jelentek meg a portrék, az aktok és a zsánerszobrok, amelyek elsősorban lakás- vagy palotadíszként szolgáltak. Az 1896-ban felépült Műcsarnokban hatalmas oszlopokkal tagolt félköríves teremben mutatták be a kisebb vagy nagyobb méretű alkotásokat, amelyek között naturalista, realista, neobarokk és egyéb historizáló stílusúak egyaránt megtalálhatók voltak. Róna József több bibliai és mitológiai témájú életképi kompozícióval ért el sikereket, amelyek közül az 1898-as ZeneleckeArnold Böcklinnek a Szépművészeti Múzeumban lévő festményéről is jól ismert, faun és nimfa-témát dolgozta fel közvetlen és kissé humoros formában: a tapasztalt öreg kecske, a faun zenélni tanítja a teljesen naiv, fiatal nimfát.

Ligeti Miklós

Miként a festészetben, úgy a szobrászatban is elsősorban a Párizst megjárt művészek révén jelentek meg a modern törekvések a hazai képzőművészetben. A historizmus szobrászai, Zala, Stróbl vagy Róna nem tartották nagyra Rodint, aki a szobrászat legjelentősebb megújítója volt a század végén, és akitől 1900 körül a Szépművészeti Múzeum is vásárolt műveket. Stróbl azonban az 1900-as években több szecessziós vonalvezetésű vagy impresszionisztikusan megmintázott portrét készített, és ezek a művei lehettek a legnagyobb hatással tanítványára, Ligeti Miklósra, aki 1903-as Anonymus szobrával egy új típusú köztéri művet hozott létre. Szerelem vagy Csók című márványszobrának témája, és a felület kontrasztos megfaragása Rodin szobrászatával hozható kapcsolatba, jóllehet a férfi és a nő kőbe fagyott érzelmi kapcsolatához elbeszélő kedvű bővítményként járul a nőalak sellő mivoltára utaló uszony.