Az 1851-es londoni világkiállítás

Az ipari fejlődés élén járó Angliában az 1830-as évektől kezdve számtalan találmány segítette elő olyan használati tárgyak tömeges előállítását, amelyek a kézműves termékeket utánozták, de olcsó anyagokból és gyors technológiával elkészíthetők voltak. Ezek a szurrogátok a században igen kedveltek voltak, mai leszármazottjuknak tekinthetők például a műanyagból öntött, üveg vagy porcelán hatását keltő étkészletek. Egy másik feltűnő jelenség volt, hogy a szövőgépek fejlődése következtében a síkdíszítést kezdték kiszorítani a nagyfokú természethűségre törekvő, illuzionista ábrázolások a szőnyegeken, a kárpitokon és a textileken. E kedvezőtlennek ítélt jelenségek kiküszöbölésére a harmincas évek második felében az angol alsóház bizottságot küldött ki, hogy az megvizsgálja a művészetekkel és a tervezés alapelveivel kapcsolatos ismeretek elterjesztésének legjobb módjait. Egy hivatalnok, Henry Cole (1808-1882) állt a reformtörekvések élén, aki az 1849-es párizsi ipari kiállítás sikerére hivatkozva a királynő férjénél, Albert hercegnél kieszközölte, hogy Londonban 1851-ben megrendezzék az első világkiállítást. Célja azt volt, hogy átfogó képet és összehasonlítási alapot kapjanak az ipari és a kézműipari termelés pillanatnyi állásáról az egész világban. ?A kiállításon mindenütt szembetűnő a meghatározó elvek hiánya az ornamentális tervekben. Úgy tűnik, hogy a művészeti ipar egész Európában mélyen demoralizált - írta a The Times. (Giedion, Sigfried: Die Herrschaft der Mechanisierung. Athenäum, Frankfurt/M., 1987. 390. o.) Mindez nagy lökést adott az átfogó reformoknak, amelyek új rajziskolák alapításához, új tantervekhez, az oktatást segítő mintalapok kiadásához, valamint a szemléltetés feladatát ellátó hatalmas gyűjtemény, a mai Viktória és Albert Múzeum, létrehozásához vezettek. Az angol példa nyomán Európa más országaiban is hasonló reformok és iparművészeti múzeumalapítások sora kezdődött el a század második felében.