Színes szobrok

Az új anyagok alkalmazása a szobrászatban a század közepe táján, összefüggésben az orientalizmussal, a színes anyagok és féldrágakövek berakásával jelent meg, majd a század végén a dekoratív, a szecessziós, valamint a primitív művészettől ihletődött irányzatok tették kedveltté ismét a többszínű szobrokat. Gyakori – ahogy a formai újítások terén is –, hogy a szobrászkodó festők merészebbek voltak anyaghasználatukban, mint a hagyományos szobrászat forma- és eszköztárából kiinduló, szobrászképzettségű művészek. A képi ábrázolás valószerűségével vetekedő életszerűségre való törekvés motiválta a divatos francia szalonfestőt, Jean-Léon Gérome-ot, amikor a kilencvenes években készített, női aktokat ábrázoló márványszobrai felületét borszínűre festette.

Max Klinger

Párizsi tartózkodása alatt, a nyolcvanas évek közepén faragta ki első szobrát a német Max Klinger, akinek bronzból, márványból, elefántcsontból és más anyagokból készített Beethoven szobrát a bécsi Secession 1902-es kiállításán Gustav Klimt Beethoven-frízével együtt mutatták be oly módon, hogy e művek mellett csupán pár festmény kapott még helyet. Szemben a korábban szokásos, zsúfolt kiállításokkal, egy új típusú, a környező teret (ez esetben Joseph Maria Olbricht Secession-épületét) is a művek szerves részévé tevő kiállítás jelent meg itt, amelyben az egyedi mű kiemelten, elmélyedésre alkalmat adó kultikus tárgyként jelent meg.

Edgar Degas

Számos kisplasztikát készített viaszból mozgó lovakról és b alettozó lányokról Edgar Degas, aki ezeket a mozdulattanulmányokat élete végéig műtermében őrizte, és csupán a Tizennégy éves kis táncosnő című, 3/4 életnagyságú viasz szobrát állította ki az impresszionisták 1881-es kiállításán. A lányalakra szarén és muszlin ruhát adott, lószőrből hajat készített a számára, melybe szalagot fűzött. Ebben az időben Madame Tussaud londoni viaszszobor-gyűjteményében vagy panoptikumában lehetett hasonló, élethűen megmintázott és felöltöztetett alakokkal találkozni. Degas szobrát a kritikusok többsége csúnyának találta. Az író és kritikus Huysmans azonban a modern szobrászat területén az általa ismert első igazi kísérletnek nevezte. A művész halála után a műtermében talált viasz szobrokról bronz öntvényeket készítettek, a kis táncosnőnek összesen 28 bronz változata ismert, amelyeken a ruházat azonban továbbra is valódi. Az élethű plasztika és a valós ruhadarabok hasonló társításával a 20. században a hiperrealista szobrászatban találkozunk.