Paul Signac az impresszionistákról
"A kép egész felülete tündököl a napfénytől, a festményen mozog a levegő, a fény körülöleli, végigsimogatja, besugarazza a formákat, mindenhová behatol, még az árnyékokba is bevilágít. Az impresszionistákat elbűvöli a természet varázslatos szépsége, és a gyors, határozott kivitelezés lehetővé teszi számukra, hogy rögzítsék a látvány változékonyságát. A pillanatnyi benyomások és a tünékenység diadalmas festői ők" - írta róluk Paul Signac, festő, az impresszionista festési technika tudatos továbbfejlesztője. (Paul Signac: Eugene Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig. In: P. S.: Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig.Paul Signac elméleti írásai. Művészet és elmélet. Corvina, Budapest, 1978. 48. o.)
Claude Monet
Paul Signac impresszionistákról szóló leírása leginkább Monet-ra illik, aki élete végéig kitartott az egyes motívumok gyors megragadásánál, olyannyira, hogy többször képsorozatokban rögzítette a változó napállás eredményezte fény- és színviszonyok alakulását. Ezen sorozataiban (A roueni katedrális; Szénaboglyák; Tavirózsák) legtöbbször ugyanabból a nézőpontból festette le a motívumot, amely a vásznat beborító festék- és színfoltok sűrűjében néha csupán homályosan dereng fel. A nyolcvanas évektől festett képeinek a főbb jellemzői: a kép síkját hangsúlyozó festéstechnika, a formák alakja és térbelisége iránti közömbösség, illetve a motívum háttérbe szorulása magával a festett felülettel szemben az absztrakt festészet előfutárává is teszik. Monet kapcsán megemlíthetjük azt a párhuzamot is, amely a pillanatfelvételek megjelenése előtti egyes fényképfelvételek és az impresszionisták látásmódja eredményezte festmények között kimutatható. Monet Nadar műtermének ablakából festett utcaképén az emberek sötétebb színű foltokként, vagy ahogy egy rosszmájú kritikus mondta: „nyalintásokként” jelennek meg, és hasonló képet nyújt az egyik párizsi Szajna-hidat hasonlóan, felülnézetből ábrázoló fénykép is. A lassú expozíciós idő következtében a mozgó emberek körvonalai elmosódottan látszanak.