Felülnézet

A felülnézeti utcaképekkel gyakran találkozhatunk az impresszionistáknál. A tömegábrázolásnak egy egészen új módját eredményezte az alakoknak kis festékfoltokkal, vonalkákkal való jelzése, illetve pont fordítva: a mozgó, nyüzsgő, és a környezetében teljesen feloldódó tömeg ábrázolására kiválóan alkalmas volt az impresszionista technika.

Városképek

A táj- és városképek mellett az impresszionisták kedvelt témái az életképek, a portrék, és a csendéletek voltak - és ezek között nem tettek különbséget, ami a hagyományos műfaj-hierarchia teljes eltűnéséhez vezetett. Az életből, elsősorban a városi életből vett jelenetek ábrázolására az esetlegesség, a kivágatszerűség volt a jellemző, s ezt a komponálásmódot, vagy még inkább: a hagyományos komponálás elhagyását a fényképfelvételek ugyanúgy ösztönözték, mint a japánfametszetek.

Mary Cassatt

A japán fametszetek nem csupán DegasPlace de la Concorde című festményével kapcsolatban említhetők, hanem nagy hatással voltak a kilencvenes években a vele hosszú ideig szoros barátságban lévő, amerikai Mary Cassattra is, aki Berthe Morisot mellett az impresszionisták csoportjának másik nő tagja volt. A női művészek műveivel kapcsolatban a bensőségesebb, családiasabb témákat szokták kiemelni, Cassatt például számos képet festett anyákról és gyermekekről, valamint társasági jelenetein is gyakran csak nők láthatók.

Berthe Morisot

Morisot Manet-val állt szoros kapcsolatban, aki többször le is festette, és akinek a fivéréhez ment feleségül 1874-ben. Férjét és kislányukat virágos kertben egy padon, elmélyült foglalatosság közben ábrázolta.

Alfred Sisley

Sisley az első impresszionista kiállítás aktív szervezője volt, és élete végéig kitartott az új stílus mellett. Szinte kizárólag tájképeket festett, a Párizstól északra és délre, a Szajna-part mentén található városok és tájak voltak a kedvelt motívumai, amelyekhez gyakran visszatért. Számos motívumát Monet-tól kölcsönözte, így az ő roueni katedrális-sorozata hatására festette meg többször a kilencvenes években a Szajnába ömlő Loing folyó partján található Moret templomát különböző napfényviszonyok mellett. A tünékeny pillanat visszaadásában azonban soha nem ment el olyan messze, mint Monet, és a topografikus hűségre való törekvés sem hiányzik a festményéből.