A 19. század építészete. Szerkezetek, új anyagok. Épülettípusok

Nézzük, melyek voltak a korszakra oly jellemző épülettípusok. A hagyományos épülettípusok (lakóépületek, egyházi építészet (templomok), közigazgatási épületek (országháza, megyeháza, városháza) oktatási és kulturális területek épületei (múzeumok)) mellett megjelenő új épülettípusokra, mint az új szerkezetek és új anyagok alkalmazásának területére érdemes kitérni. Minthogy a műszaki, technikai ismeretek ezen építészeti feladatoknál a formai kialakításhoz képest elsődlegesek, mint elsődlegesen mérnöki feladatokat, a mérnöképítészet alkotásaiként említjük az alábbiakat. A 19. század technikai vívmányainak egyik jelképe az új közlekedési eszköz, a vasút. Az ehhez kapcsolódó építészeti alkotások sorra születtek a 19. század elejétől, és a század folyamán sajátos szerkezetét, formanyelvét is kidolgozta (Joseph Paxton: King's Cross Station, London, 1851-52., W.H. Barlow - R.M.Ordish: St. Pancras Station, London, 1863-1865). A közlekedéssel függnek össze a korszak másik jellemző építészeti feladatai, a hidak. Mind függő, mind pillérek támasztotta alkotásokkal találkozhatunk; jellemző típus a láncszemekből, illetve lemezekből összeállított ún. lánchíd típusa. (Th. Telford: Menai Straits-i híd, 1818-26., William Tierney Clark: Hammersmith-i híd London mellett, 1827.) Már a 19. század első felében megjelennek Európa különböző területein az áruházak és elődeik az egy hosszanti tengelyre felfűzött üzletsorok. Ezek korszakunk kezdetén még egyszintes épületek, majd a század közepétől, alaprajzuk növekedésével magasságuk is megkét-/háromszorozódik (Galerie d'Orléans, Párizs, 1828-1830, Henry Hobson Richardson: Marshall Field áruház, Chicago, 1885-1887). Az áruházakhoz kapcsolódik egy másik fontos épülettípus, a vásárcsarnok, mely élelmiszerek árusítására szolgáló, a piacok funkcióját átvevő épületek. Formai megoldásaikban sokszor a hosszanti elrendezésű templomtereket idézik (fő- és mellékhajók, vagy kápolnasor). A 19. század közepén kezdődik a kiállítási épületek virágkora. Sorra épülnek a többnyire vas-üveg konstrukciók - mintáikat nem utolsó sorban a 18. század végi - 19. század eleji kertépítészeti alkotásokról véve (Joseph Paxton: Kristálypalota, London, 1850-1851., Eiffel-torony, Párizs, 1887-1889). A 19. század mérnöképítészetének legegyértelműbben a 20. századra előremutató épülettípusa, a felhőkarcoló. Ez a kis alapterületen épített nagy hasznos belterülettel rendelkező, sokféle funkció ellátására képes épülettípus az 1880-as évekre alakult ki. Jelentősebb emlékei az Egyesült Államokban épültek (Louis Sullivan: Guaranty Building, New York, 1894-1895., Louis Sullivan: Carson-Pirie-Scott áruház, Chicago, 1899-1904). A mérnöképítészet körébe tartoznak azok az ipari épületek (gyárak, üzemek), melyek sok esetben már jelzik az építészettörténet vizsgálatainak szükséges határait.