Portrék a tájban

A Gesamtkunstwerknek, vagyis összművészeti alkotásnak is tekintett tájkert tehát számos, időben és térben távoli motívumot, témát és formát egyesített magában, amelyek különböző érzéseket és asszociációkat keltettek fel a bennük sétáló, megpihenő vagy elmerengő befogadóban. Átvitt értelemben egyfajta képtárként vagy múzeumként működött a szabad ég alatt. A kultúra és a természet alkotásait egyaránt kedvelő, művelő és csodáló személyek, tulajdonosok és mások, gyakran örökítették meg magukat a kertek díszletei között, és ez egy újfajta portrétípus kialakulásához vezetett, amelyre példa Rombauer Jánosnak egy ifjút a tájban (vagy talán tájkertben) ábrázoló festménye 1804-ből.

Az angolkert továbbélése

A 19. században a tájkertek leszármazottai a városi parkok, mint például Budapesten a Margitsziget vagy a Városliget, illetve egyes motívumai, hatáskeltő megoldásai vagy építészetei elvei továbbéltek a vidámparkokban, a világkiállítások pavilonépítészetében, vagy a mai skanzenekben.

Rombauer, János: Ifjú a tájban. 1804. Vychodoslovenské Muzeum, Kassa.