A korai gótizálás elterjedése
Ezzel párhuzamos a korai gótizálás jelentkezése Angliában. Itt elsősorban Horace Walpole-t kell megemlíteni, aki megalapozta az angol vidéki udvarházak gótikus stílusát. Tipikus példája ennek háza, Strawbery Hill (1750-1770 között), ahol gótikus mérművek és legyezőboltozatok gazdag együttese fogadta a látogatót. Hogy a 18. század hogyan fordult a különböző korszakok építészeti örökségéhez, arra jó példa a kertépítészet: a korai angolkertek egyikében (Kew) egymás mellett jelent meg gótikus székesegyház, Pán temploma, Konfucius háza, egy Alhambra, egy mecset stb. Ez a romantikus sokféleség később leszűkült (noha még a 19. század elején is békésen megfér egymás mellett a görög templom, a gótikus kápolna és a kínai pagoda). A romantikus gótika egyik legszuggesztívebb példája lehetett a Fonthill Abbey (James Wyatt műve 1796-1807), ahol a megrendelő kápolnával, dormitóriummal és kerengő egy részével kialakított kolostorromot kívánt kastélyához. (gothic revival)
A franciák valamivel később, a 18. század - 19. század fordulóján "találtak rá" a középkori (gótikus) építészetre. Ezzel párhuzamosan, a középkor iránti érdeklődés mintegy hozományaként a népi építészet emlékei (a paraszti udvarházak, és az ún. Chalet-ek) is a figyelem előterébe kerültek. Mindezen folyamatok eredményeként az 1820-as évektől egymás után jelentek meg Európa szerte a középkori építészet régészeti felmérésekre támaszkodó, előbb albumszerű, majd mind részletesebb összefoglalásai. Azt mondhatjuk, hogy ezek azok a tudományos szakmunkák melyek megteremtették az alapját annak, hogy a középkor különböző stílusai iránt lelkesedő gótizálást a középkorhoz való viszony más minősége váltsa fel.