A klasszicizmus legfontosabb centrumai
A klasszicizmus legfontosabb centrumai Európában: Németország (porosz és bajor területek), Franciaország (Párizs és a déli területek), Itália (Milánó, Róma), Anglia, Ausztria, Oroszország és Skandinávia. Fontos képviselője ennek az időszaknak Angliában John Soane. Művein általában Piranesi, valamint a 18. századi francia és angol építészet hatása mutatható ki (London, Dulwich Gallery, 1811-14, London, saját lakóháza, 1812-13). Soane és a francia építészet hatása sejthető Friedrich Gilly, porosz építész munkásságában, kinek munkái elsősorban tervekben maradtak ránk: Nagy Frigyes emlékműterv (1797), Berlin, Nemzeti Színház terve (1798). Angliában Soane-t követően a klasszicizmus építészetének erős iskolája jött létre, ennek képviselői a következő generáció olyan építészei, mint John Nash (London, a Regents Park házsora, 1811-25 között) és Robert Smrike (British Museum, London, 1823-1847). A korabeli német építészet nem független az angol, de különösen a francia építészet eredményeitől, s a kölcsönhatások vizsgálatakor a mintakönyvek, albumok nagy szerepével is számolnunk kell: Carl Friedrich Schinkel Altes Museum-a valószínűleg elképzelhetetlen Jaques Durand építészettörténeti összefoglalása nélkül (A régi és modern korok népei épületeinek összefoglalása, 1802-09). Schinkelnek, mint porosz királyi építésznek a hatását nem lehet eléggé túlbecsülni: hagyománya Berlinben még az 1870-es években is élő volt. Sokoldalú művész volt, mint festő és mint színházi dekoratőr is tevékenykedett, elméleti írásai is jelentősek. A berlini Bauakademie (4. kép: Schinkel: Bauakademie, Berlin, 1832-1835) építőjeként az építészképzésnek felsőfokú tanintézményt adott. Schinkel kortársa volt a német klasszicizmus másik nagy alakja, Leo von Klenze Bajor Lajos király egyik építésze. Tervei szerint épült fel több fontos múzeumépület Münchenben (Glyptothek, 1816-31, Alte Pinakothek, 1826-36), továbbá Klenze személyével kapcsolatos a Regensburg mellett épült Walhalla, mely a lipcsei Népek csatája (1813) emlékére épült és ahol az emlékhely épületénél, melyet a német hősök nyughelyéül állítottak, az athéni Parthenónra, annak a térben való megjelenésére reflektál. Klenze másik ilyen funkciójú alkotása egy müncheni emlékhely (Ruhmeshalle), melynek szigorú klasszicista, háromszárnyú épületrésze egy monumentális Germánia-szobor (Ludwig Schwanthaler, 1844-50) keretéül szolgál.