Az első impresszionista kiállítás

Mivel a Szalon zsűrije rendszeresen visszautasította műveiket, az új stílus képviselői a hetvenes években Párizsban különböző műtermekben és műkereskedésekben állítottak ki. A csoport első kiállítására Nadar, a fotográfus műtermében került sor 1874-ben, s itt látható volt Monet Impresszió. A felkelő nap című, 1872-es festménye, amelyet az után festett, hogy Camille Pissarróval közösen hosszabb ideig Londonban tartózkodott és ott felfedezte Turnert.

A kiállítók

A kép címe nyomán egy szatirikus kritikus nevezte el a művészeket impresszionistáknak, amely elnevezés aztán a csoportra ragadt, és 1877-től már e néven állítottak ki. Az első impresszionista kiállításon Renoir, Monet és Pissarro mellett részt vett többek között Eugene Boudin, Paul Cézanne, Edgar Degas, Berthe Morisot és Alfred Sisley, akik a későbbi kiállításokon hozzájuk csatlakozó Gustave Caillebotte-tal, Mary Cassattal, Paul Gauguinnel a legjelentősebb impresszionista festők közé számítottak, jóllehet stílusuk nem volt egységes. A csoport művészetfelfogására nagy hatást gyakorló Manet nem vett részt egy kiállításukon sem, de a nála fiatalabb festők hatására ő is a szabadban kezdett festeni, és palettája kivilágosodott.

A kritika

Második, 1876-ban megrendezett impresszionista kiállítás kapcsán Edmond Duranty, író és kritikus, a realizmus szószólója és Degas barátja, a festők közös vonásaként emelte ki színkezelési módszerüket, vagyis hogy "a napfényt sugarakra bontják" és a spektrum színeivel festenek. A csoportnak 1886-ig összesen nyolc kiállítása volt, ezután az egyes résztvevők festésmódja közötti különbs égek még hangsúlyosabbak lettek, és míg egyesek felhagytak a "színfelbontással", mások továbbfejlesztették a technikát. Az impresszionizmus azonban a 20. századra is áthúzódóan az egész Európában elterjedt új festészeti irányzat elnevezése lett.