Eklektika: a szelektál, kiválaszt vagy összegyűjt értelmű görög eredetű igéből képzett fogalmat és származékait (eklektikus, eklekticizmus) a több, különböző korszak vagy mester stílusának elemeit vegyítő kevert stílusra alkalmazzuk, elsősorban az építészetben. Ezen kívül azt az 18. században A. R. Mengs által megfogalmazott alkotói eljárást értjük alatta, amikor a művész más, példának tekintett mesterek műveinek azon megoldásait vagy részét (például a színkezelést, a kifejezést vagy a kompozíciót) veszi át, amelyekben ők tökéletességet értek el.

Elízium: a görög mitológiában az istenek által halhatatlanná tett hősök lakóhelye. A keresztények Paradicsomához hasonló elíziumi mező a boldogság és az örök élet színtere.

Fenséges: a 18. században a szép mellett a másik legfontosabb esztétikai kategória, amely elsősorban a klasszicizmussal szemben álló preromantikus jelenségekkel kapcsolatban alkalmazható. Elméleti kidolgozása az angol Edmund Burke (sublime) és a német Immanuel Kant (Erhabene) nevéhez fűződik. A szépséget jellemző lezártsággal, renddel és arányossággal szemben a fenséges dolgokat a határtalanság, a mérhetetlenség jellemzi. Ezek az emberben félelmet, rettegést keltenek, emellett azonban a nálánál hatalmasabb természet kiváltotta erőteljes érzelmek megtapasztalása egyben arra ösztönzi, hogy „magasabb célszerűséget tartalmazó eszmékkel foglalkozzék.” (Kant)

Gesamtkunstwerk: Német kifejezés, szó szerinti jelentése: „összmű” vagy összművészeti alkotás, amelyet olyan művekkel kapcsolatban használnak, amelyekben több művészet együtteséről van szó. Richard Wagner (1813-1883) német zeneszerző 1849-ben Das Kunstwerk der Zukunft (A jövő műalkotása) című írásában körvonalazta nagyhatású elképzelését a Gesamtkunstwerkről, a több művészeti ágat is egyesítő, „totális”, összművészeti alkotásról.

Műrom: a 18. századi angol- vagy tájkertek egyik eleme, művi úton, vagyis mesterségesen létrehozott romos állapotú építmény. A motívum közkedveltsége összefüggésben volt a festészetben is elterjedt romábrázolásokkal, illetve a régészeti feltárásokkal, a múlt emlékeit számba vevő szakirodalom gyarapodásával. Eredetileg Angliában a nagy birtokokon található romos középkori templomokat is belekomponálták a kertekbe, majd a későbbi kertépítők ezek hiányában kezdtek műromokat építeni.

Picturesque: az angol szó jelentése festői, képszerű. Jelentéstartalma a 17. században a velencei festészettel kapcsolatban használt olasz „pittoresco”-ra megy vissza, amelyet aztán a 18. században a klasszicista festészettől eltérő tájképfestészetre alkalmaztak. A francia pittoresque vagy a magyar pittoreszk szó jelentése hasonló. Angliában a tájkertekkel kapcsolatban a festészetből ismert mintákat követő, szabálytalan és meglepetésszerű alakzatokat jellemezték e szóval, majd a 18. század végén jelentek meg azok az elméleti írások, amelyek a szép és a fenséges összefüggésében próbálták tisztázni a jelentését és leírni sajátosságait.

Preromantika: a 18. század közepétől kezdődően azoknak a művészeti jelenségeknek és művészettel kapcsolatos elgondolásoknak az összefoglaló megnevezése, amelyek a romantikát megelőzően az érzelmek és a képzelet elsődlegességét hangsúlyozták a műalkotásokban, illetve a középkori és mitikus témákat kedvelték. Ide sorolhatók a „Sturm und Drang” képviselői, az ifjú Goethe és Herder, valamint a képzőművészek közül Füssli, Blake, Abilgaard.