George Frederick Watts

A Viktória királynő hosszú uralkodása alatt világhatalommá váló Angliában a preraffaeliták, az esztétizmus hívei és az ők követőik az ún. viktoriánus művészet meghatározó irányzatát képviselték. A század második felében részben az ő törekvéseikkel is összhangban egy új klasszicizálás is megjelent, ami egyébként a kontinensen is megfigyelhető volt. A mitológiai vagy allegorikus témák előtérbe kerülése ( az Itália-kultusz), a reneszánsz mesterek stílusának a követése voltak ennek a változásnak a legfontosabb jelei, miközben a naturalista ábrázolás és a dekoratív hatás eszköztárát is alkalmazták a művészek. George Frederick Watts (1819-1904) a negyvenes években Itáliában dolgozott, történelmi, mitologikus és allegorikus képeket egyaránt festett, s több festményét is Tiziano késői stílusában festette meg. 1886-os, Remény című, allegorikus műve egy Blake-ig visszavezethető kozmikus vízió a térből és időből kiszakadt ember helyzetéről, aki vakon próbál a kezében tartott líra egyetlen húrjának hangja segítségével tájékozódni az univerzumban.

Frederic Leighton

Frederic Leighton (1830-1896) tanulmányait a kontinensen végezte, és a későnazarénus festészettől az esztétizmuson át jutott el egy dekoratív, naturalista stílusig, amely a század utolsó harmadában az angol akadémiai festészetet is jellemezte. 1878-tól a Királyi Akadémia elnöke volt, számos jelentős kulturális posztot töltött be, és egyedüli művészként főnemesi rangot is kapott. Változatos életművében gyakran feltűnnek az elnyúló, fekvő formátumú, ókori rituális felvonulásokat ábrázoló, valamint a keskeny, álló formátumú, női aktokat ábrázoló képek. A hetvenes évektől kezdve képei egyre dekoratívabbá váltak és utolsó éveiben többször választott alvó nőket témájául. Ezek között a leghíresebb a Lángoló június című festménye, amely egy pamlagon összekuporodva alvó, lenge öltözetű fiatal nőt ábrázol közelnézetből. A test kimódolt csavarodása, az ehhez igazodóan hullámzó drapéria, a lángoló színek, a ruhán áttetsző bőr felületének érzéki megfestése, valamint a négyzetes képmezőt tagoló szerkezetes kompozíció együttesen eredményezik a kép összetett hatását. Nehéz lenne szétválasztani a kép erotikus, allegorikus, esztétikus, szimbolikus és tisztán festői rétegeit.