A romantikus építészet és változatai elterjedése

Mind a szakrális, mind a világi építészetben megjelenik ez az alapvető szemléletváltás Európában még akkor is, ha az egyes középkori formák másokkal szemben előtérbe kerülnek. Így például Angliában a középkori formák közül leginkább a gótika különböző korszakai váltak mintaképpé. A román formák német területeken (és hatására később az Egyesült Államokban), a keleti formák Dél-Franciaországban, a spanyoloknál, valamint Közép-Európa különböző államaiban jelentek meg (Ausztria, Magyarország és a Balkán). A romantikus építészet jellegzetesen német (dél-német) változatának tekinthető az ún. Rundbogenstil ("félköríves stílus"-ként fordítható), mely félköríves nyílásokkal (ám többnyire oszlopok mellőzésével) bontotta meg a homlokzatot. Ez a fajta homlokzattagolás sokat kölcsönzött a román kor építészetéből is, anyaghasználatában (kváderezett homlokzat) némiképp utal a 15. század itáliai építészetére - összességében egy egységes stílusformát hoztak létre I. Miksa bajor király környezetében (amely formai újításainak átvételére, főként Kelet-Európában, már az 1840-es évektől sor került). A mozaikdíszítés jellegzetes ismertető jegye nem csak az iszlám és a bizánci elemeket felhasználó stílusirányzatnak, de az ún. félköríves stílus különböző, főként Berlin környékén elterjedt változatainak (ez utóbbi esetben természetesen az anyaghasználatban meghatározó schinkeli mintával kell számolni). Néhány fontosabb építészt érdemes megemlíteni, aki a század közepén a középkorhoz vonzódás sokféle változatának némelyikében alkotott. Friedrich Gärtner (Ludwigskirche, München, 1830-1844.), Ludwig Förster (Dohány utcai Zsinagóga, Budapest, 1854-59), Theophil Hansen (Arsenal, Bécs, 1850-56, Görög katolikus plébánia és iskolaépület, Bécs, 1856-58.), Alfred Waterhouse (Natural History Museum, Kensington, London, 1873-1880.).