Otto Runge

A romantika átfogó kulturális áramlat volt, amely minden művészetet érintett, és a képzőművészek is gyakran merítettek ihletet az irodalomból, a filozófiából vagy – és ezt külön ki kell emelni – a zenéből. Mindegyik terület képviselőinek közös élménye és központi témája volt a természethez való megváltozott viszony, vagyis egy új természet-felfogás, ami a képzőművészetben a tájképfestészet felértékelődéséhez vezetett. Német területen Philipp Otto Runge kifejezetten a tájkép révén szándékozott egy új művészetet létrehozni. Ezzel kapcsolatos elgondolásainak egyik lényeges eleme volt az ember és az emberi élet, valamint a természet összefonódottsága, szétválaszthatatlan egysége. Ez a felfogása olyan hagyományos, bibliai témájú képein is megmutatkozott, mint amelyik a pihenő Szent Családot ábrázolja az Egyiptomba való menekülés közben. A háttérben elnyúló Nílus-menti táj felett felkelő nap fénye bearanyozza a földön fekvő újszülöttet, aki ugyanolyan gyermekként jelenik meg, mint a jobb oldalt látható fán a napot köszöntő géniuszok. Az ősi, mitikus tájban a kultúra, az emberi élet és természet eredete összefonódik, s ez az összefüggés még hangsúlyosabbá válik, ha a festményt a hozzá készült előtanulmánnyal vetjük össze, ahol az alakok helyén növényi motívumokat láthatunk.