Caspar David Friedrich

A természettel szembeni vallásos érzés, a természeti látképekbe rejtett szimbolika jellemzi a másik német romantikus festő, Caspar David Friedrich képeit is. Részben a holland tájképfestészet és a valós tájábrázolásra törekvő veduták hagyományát folytatta, ám tájélményeit olyan módon adta vissza, hogy az ábrázolt motívum önmagán túlmutató, jelképes tartalmakat közvetített. Domb és szántóföld Drezdánál címűfestményén a hagyományos veduták nézőpontját (vagyis hogy a várost egy magaslatról tekintjük át) mintegy pár lépéssel megtoldotta, és ekképp maga a nézőpont, a domb foglalta el a fő motívum helyét. A háttérben csupán Drezda templomtornyai (a vallás jelképei) látszanak, míg az előtérben a kopasz fák és a szálló varjak sötét sziluettként rajzolódnak a világos háttérre.

Friedrich, Caspar David: Domb és szántóföld Drezdánál. 1824 körül. Kunsthalle, Hamburg.