A valóságot, a látható világot szépítés vagy idealizálás nélkül ábrázoló festészet, amely a 19. század harmincas éveiben jelent meg, és a hagyományos akadémiai műfajhierarchia felbomlásához vezetett. Első képviselői és előkészítői az egyes európai országokban a zsáner- és a tájképfestészetet a magas művészet igényével művelő festők voltak. A negyvenes és ötvenes években Franciaországban a vidéki polgárság, a parasztok és a munkások ábrázolásával Courbet, Millet és Daumier társadalmi feszültségeknek is hangot adott, a radikális tartalmat új, szokatlan formai megoldásokkal juttatva kifejezésre. A hatvanas években a Párizs külkerületeiben élőket és a bohémek világát bemutató festményeivel Manet is a realizmus képviselőjének számított.

(ol-ném)1.éles ellentét, szembetûnõ különbség 2.(fényk) a kép legvilágosabb és legsötétebb pontjai közötti fényességi arány

(gör-lat)1.mozgékonyság, lendület 2.a mozgás, a fejlõdés menete; vmely jelenség változása a rá ható tényezõk befolyása alatt 3.mozgástan, erõtan; a mechanika azon része, mely a testek mozgását a rájuk ható erõkkel összefüggésben vizsgálja