Hunt: The Scapegoat (A bűnbak)

1851-ben a preraffaelita festők védelmére kelt a sajtóban John Ruskin író és művészeti kritikus, akinek művészetről vallott nézetei és írásai a viktoriánus korszak művészeti ízlésére és egyes törekvéseire nagy hatással voltak. Ruskin több könyvet írt a gótikus építészetről, valamint több kötetben jelentette meg Modern festők címűművét, amelynek megírására Turner és a természet iránti rajongása késztette. A század második felében, a gazdasági értelemben vett szabadelvű, ipari társadalom ellenében a kézművesség és a szociális érzékenység szószólója volt. Ő maga is rajzolt, érdeklődött a természettudományok, különösen a geológia iránt. „Szíved teljes magányával menj a természetbe, és közlekedj benne dolgosan és bizalommal; ne gondolj másra, csak arra, hogy minél jobban be hatolj a jelentésébe, és emlékezz a tanításaira; ne utasíts el semmit, ne válassz ki semmit, és ne vess meg semmit; higgy abban, hogy minden dolog helyes és jó, és örülj az igazságnak” - buzdította a fiatal angol művészeket (Wood, Christopher: Victorian Painting. Weidenfeld & Nicolson, London, 1999. 127. o.). A természet hűséges, pontos és részletező visszaadására törekedett a rajzaiban, és ez jellemezte a preraffaelita festészet megteremtőinek és későbbi követőinek a művészetét is. Ruskin jó barátságban volt William Holman Hunttal, aki élete végéig kitartott a Preraffaelita Testvériség eredeti elképzelései mellett. 1854-ben a Szentföldre utazott, hogy vallásos képeket fessen, és ekkor készült A bűnbak című festménye. Az élénk színekkel, aprólékosan megfestett tájban, a Holt-tenger partján kiszolgáltatottan álló kecske, áldozati állat, amelyet a zsidók képletesen saját bűneikkel megrakottan hajtottak ki a természetbe az Engesztelés napján, amikor „az élet és halál könyve nyitva van Isten előtt, és ítélete megpecsételésének félelme hatja át a gyarló halandót.” (Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon, Budapest, 1987. 92. o.)

Millais: Őszi levelek

John Everett Millais 1853-ban az akadémia társult tagja lett, és fokozatosan feladta preraffaelita elveit. 1856-ban festett Őszi levelek című képét már oldottabb ecsetkezelés jellemzi, s témája is köznapi: az őszi tájban fiatal lányok leveleket égetnek. A témát azonban nem életképszerűen, hanem szimbolikus tartalmat közvetítő módon mutatta be. A barna, a kék, a szürke és a fekete különböző árnyalataival megfestett kép melankolikus hangulatú, amelybe csupán a legkisebb lány vörös sálja és a kezében lévő p iros alma visz élénkebb színfoltot. A két feketébe öltözött, idősebb lány a nézőre tekint, miközben a kosárból a füstölgő halomra szórják a halott leveleket. A lányok szépsége és fiatalsága ellentétben áll azzal a szomorúsággal, ami az arcukon tükröződik, visszfényeként a rájuk is váró elmúlásnak. Így a mű átvitt értelemben a természet és az emberi élet körforgására, szoros kapcsolatára is utal. A képen nincs cselekvés, és mentes mindenféle tanítástól vagy morális jelentéstől is. A színek, a környező természettel egyenrangú emberi alakok arckifejezése és testtartása révén egy hangulat vagy egy érzelmi állapot bemutatásáról van szó. Az emberi élet vagy létezés olyan dimenzióinak a bemutatásáról tehát, amelyek megtapasztalása az embert rádöbbentheti az általa nem befolyásolható természet és saját sorsa rejtélyes összefüggéseire.