Dyce: Pegwell öböl

A preraffaelita festők hatással voltak két idősebb művészre is, akiknek a festészete egykor, a negyvenes évek végén az ő művészeti törekvéseiket befolyásolta. William Dyce volt az egyik, akinek az angliai Kentben, a tengerparton festett képe jól szemlélteti a preraffaelita tájképfestészet egyik legfontosabb vonását: a festők hihetetlen kitartással és odaadással, aprólékosan festették meg a te rmészet minden egyes elemét vagy motívumát, olyan részletekre is odafigyelve, amelyek szabad szemmel már alig láthatók. Dyce festményén a parton álló sziklafalak, az apróbb kövek és a fűszálak részletező megfestése már-már tudományos, geológiai vagy botanikai érdeklődésre vall. Az égen az úgynevezett Donati üstökös látható, amely 1858-ban, a kép készültekor valóban megjelent ezen a környéken. Távol az emberi civilizációtól, az időben távoli földtörténeti őskor egykori eseményeiről tanúskodó sziklák és a térben távoli kozmikus történésekről tanúskodó üstökös által körülvéve, a tenger és a szárazföld határvonalán, a parton köveket gyűjtő emberek - Dyce családja és rokonai - láthatók.

Brown: Munka

A másik idősebb mester és barát, Ford Madox Brown Munka című festménye a preraffaelita festők vallásos, szimbolikus vagy a természet jelenségeiben elmerülő képeivel ellentétben a korabeli társa dalom körképét nyújtja. A Londonhoz tartozó külváros, Hampstead utcáján munkások dolgoznak, körülöttük pedig a társadalom különböző rétegeihez tartozó járókelők láthatók az utcagyerekektől az éppen kilovagló előkelő párig. A jobb oldalon a korlátnak támaszkodva kicsit kívülállóként a jelenetet két értelmiségi nézi, akik közül az egyik J. F. D. Maurice, keresztényszocialista teológus, aki 1854-ben alapította meg a munkások oktatásával foglalkozó munkás kollégiumot (Working Men's College), a másik pedig Thomas Carlyle, a korabeli társadalom problémáival is foglalkozó történész, akinek Brown nagy tisztelője volt. Festménye elsősorban az ő nézeteit összegező "reális allegória".