Utcai látványosságok

Az utca és a város élete ebben az időben válik gyakori témává. A festők és rajzolók nem csupán ellesett pillanatokat, hanem az ország polgárait érintő fontos eseményeket is megörökítettek, sokszor olyan nézőpontból, hogy az esemény és a szereplők politikai jelentősége háttérbe szorult a látványosságot szemlélő emberek sokasága mellett. A bécsi Peter Kraft I. Ferenc császárt ábrázoló képei mellett a berlini Franz Krüger 1829-es festményét lehet ebben a vonatkozásban megemlíteni.

Panorámák

Franz Krüger enyhe felülnézetből mutatta be a jelenetet, amely mindig is megszokott nézőpontja volt a tömegábrázolásoknak, mint például a csatajeleneteknek. Itt viszont városi tömegjelenetet látunk, ami korábban ritkán került bemutatásra, a 19. században viszont kezd a városi mindennapok megszokott képéhez tartozni. A sokaság megjelenítésének és érzékeltetésének módjaként elterjed az arctalan fej-, és test-kontúrok, vagy a foltok egymás mellé sorjázása, ami új kompozíciós eljárásokhoz, és természetesen új emberképhez vezetett. Krüger képén erről még nincs szó. Türelmes aprólékossággal próbálja visszaadni az egyes polgárok arcvonásait és bemutatni sokféleségüket.

A városra való rálátás, a veduták örökségébe lépő panorámák formájában szintén ebben az időszakban vált divatossá. Eduard Gärtner Berlinben az udvari színháznál díszletfestő volt, majd a királyi udvarnak dolgozott. III. Frigyes Vilmos bízta meg egy panoráma elkészítésével, amelyen több részletben Berlin körképe látható a Schinkel által tervezett Friedrichwerdersche Kirche tetejéről. A tető korlátjánál a saját templomuk tetejére mint egy hegyoromra ellátogató polgárok láthatók, és ez szintén gyakori motívum a hasonló, egy-egy város legmagasabb pontjait bemutató képeken. A romantika utáni művészetben a magasság- és mélység-érzet, a szédület új formájaként a városokban a viszonylag biztonságosnak nevezhető toronyélmény jelenik meg.

Biedermeier iparművészet

Turisztikai célpontként ma is népszerűek a kilátások, vagyis - a képzőművészeti műfaj elnevezését ismételve - veduták. Ebben az időszakban már nem csak az arisztokraták, hanem a polgárok is megengedhették maguknak az utazást, és erre ráépült a szuvenír-, vagyis emléktárgy-ipar, amely számos művésznek megélhetést nyújtott. Nem csupán a sokszorosított, és a lakásban dísztárgyként megőrzött látképek száma növekedett, hanem emlékpoharak és étkészletek is készültek veduta-díszítéssel.