Külföldi művészek és műveik Magyaroszágon

A század elején és első felében elsősorban osztrák művészek megbízások és utazásaik révén tartózkodtak rövidebb-hosszabb ideig Magyarországon. Az ebben az időszakban népszerű sokszorosított kiadványok, a festői utazások készítői közül a bécsi Alt-család tagjait kell kiemelni, mint számos magyarországi táj- és városkép megörökítőjét. A szabadságharcot követően a Bécsből induló vasútvonal végpontjaként, Szolnok vált az osztrák festők kedvelt célpontjává a puszta közelsége, az egzotikusnak számító magyar betyárok és cigányok jelenléte miatt. A külföldi művészekkel és művészeti intézményekkel a kapcsolatok építését a Műegylet kezdte meg a negyvenes években, majd 1868-tól a Képzőművészeti Társulat is kiállította külföldi művészek munkáit. Az éppen csak alakuló kiállítási intézmények igyekezete, hogy külföldi művészeket is bemutassanak, nem mindig talált egyetértő támogatásra a konzervatív kritikusok részéről, akik szerint ez a magyar művészek háttérbe szorításával, adott esetben a nemzeti művészetre kedvezőtlen, idegen hatások érvényesülésével járt. A hazai és az európai művészet kapcsolatát és ennek értékelését a században tehát jelentősen meghatározta az, hogy alapjában véve megoldatlan maradt a magyar művészet mibenlétének kérdése, jóllehet ezzel többen is foglalkoztak.