Jacques-Louis David

Franciaországban a 18. század közepétől kezdve többen szorgalmazták a művészet megújítását, és Homérosz műveit, az Iliászt és az Odüsszeiát, valamint a római történelem nagyjait ajánlották a festőknek témaként. A történeti festészet ismét el kellett érje azt a szintet, ahol Poussin és Le Brun idejében volt. Az erkölcsök iskolájává kell váljon, nagy emberek heroikus cselekedeteit kellett bemutassa, emberi példát kellett nyújtson nagylelkűségből, merészségből, a veszélyek megvetéséből, és hazaszeretetből. Ennek a programnak legkiválóbb megvalósítója Jacques-Louis David volt, aki Vien tanítványaként hat évet töltött Rómában, és ide visszatérve 1784-ben festette a Horatiusok esküje című festményét. A képen a római királyság alatt a hazájukért küzdeni és életüket feláldozni kész ifjak apjuknak tesznek esküt, míg a jobb szélen a kétségbeesett női családtagokat láthatjuk. David a képen a cselekmény és az érzelmek erőteljes kifejezésére törekedett, a környezet színpadszerű, a háttérben geometrikus elemekre redukált, dór építészeti tagozatok zárják le a teret.

Jean-Germain Drouais

A korabeli liberális kritikusok a kép egyszerű és szigorú formáiban az udvar és a kormány cikornyás stílusával szemben álló, progresszív társadalmi eszményeket képviselő művészetet láttak, David maga pedig az öt évvel később kitört forradalom elkötelezett híve lett. Tanítványai közül a fiatalon elhunyt Jean-Germain Drouais folytatta és tovább fokozta mestere szigorú stílusát egyes művein, így például a római köztársaság száműzött konzuljának, Caius Mariusnak és a megölésére küldött katonáknak érzelmi konfliktusát mutató festményén.