A klasszicizmus kialakulása
A 18. század közepe táján számos olyan új jelenség és törekvés jelent meg a művészet és a művészeti élet minden területén, amelyek összességükben a barokkal és a rokokóval szemben (és ezekkel párhuzamosan) egy új stílus vagy ízlés kialakulásához vezettek, és amely csak jóval később kapta a klasszicizmus vagy a neoklasszicizmus elnevezést. Az új, a "helyes stílus" vagy újjászületés, ahogy ezt akkoriban emlegették - elterjedésében kezdetben nagy szerepet játszottak műkedvelő, műértő és műgyűjtő arisztokraták, értelmiségiek, és művészek, akik nemzetközi kapcsolataik révén ismerték egymást. A legfontosabb találkozóhely Róma volt, mind az arisztokraták számára kötelező Grand Tour, mind a tanulni vágyó művészek ebben az időben legfontosabb célpontja. Az új stílus megteremtése részben intellektuális teljesítmény volt, ami azt jelenti, hogy elméletileg is megalapozott, egyesek által tudatosan, sőt programszerűen is vállalt irányzatról volt szó. A legfontosabb személyiség ebből a szempontból Johann Joachim Winckelmann, akinek Gondolatok a görög műalkotások utánzásáról a festészetben és a szobrászatban című írása 1755-ben jelent meg.
Az antik, elsősorban a görög szobrok iránt lelkesedő Winckelmann ebben a művében a számára a szépséget, a "nemes egyszerűséget" és "csendes nagyságot" megtestesítő görög szobrok utánzására bíztatta a kortárs művészeket, és elítélte a barokk szobrászok, elsősorban Berlini illuzionizmusát.