Paul Signac

A japán művészet nem csupán az európai művészet motívumkincsét bővítette, hanem a formai újítások egyik katalizátora is volt, főleg a nyolcvanas évektől kezdve. Seurat, Gauguin és Van Gogh képe inek síkszerűsége, egyes festményeinek motívumai, kompozíciós megoldásai, színösszeállítása egyaránt kapcsolatba hozhatók a japán fametszetekkel. A Nabis-csoport egyes tagjai esetében a keskeny, álló formátumú képek, a különböző mintás színmezők merész egymás mellé helyezése, és a dekoratív vonalvezetés úgyszintén ide vezethető vissza, miként Toulouse-Lautrec plakátjainak stílusa is. Paul Signac-nak Félix Fénéon szimbolista írót és kritikust ábrázoló portréján a vonalak, színek és mintázatok dinamikus együtteséből álló hátteret úgy is jellemzik mint az első, japán ihletésre készült absztrakt képet. A festő gyűjteményéből az 1960-as években valóban előkerült az a japán szövetminta, amely a leginkább színes tűzijátékhoz hasonlítható, körkörös alakzat előképe volt, és amelyet Signac saját kompozíciójában autonóm módon dolgozott fel.

Emil Orlik

Japán szövetminták és motívumok, sokszor egy-az-egyben való átvételével és felhasználásával gyakran találkozhatunk a századforduló díszítőművészetében, így például a bécsi szecesszió tervező művészeinél, akik 1900 körül a japán előképekhez viszonylag olcsón hozzájuthattak a műtárgypiacon is. A japán eszköztár elsajátításának egy másik módjára a prágai születésű, Bécsben és Münchenben dolgozó, majd 1905-ben Berlinben tanári állást vállaló Emil Orlik lehet a példa. Orlik elsősorban grafikus volt, aki a 1900-ban Japánba utazott, hogy megtanulja a színes fametszés technikáját és legfontosabb formáló elveit. Számos eredeti művet készített a japán fametszetek modorában, amelyekről alig mondanánk meg, hogy egy európai művész alkotásai.