A japán művészet megjelenése Európában

Az 1850-es években került sor a külvilágtól több mint két évszázadra elzárkózó Japán megnyitására, és 1865-től indult meg a kereskedelem Angliával és Franciaországgal. Ettől kezdve egyre nagyobb mennyiségben áramlottak be Európába japán művészeti és iparművészeti tárgyak is, és a múzeumokon kívül, tudományos kutatók, művészek, írók és műkedvelők egyaránt japán tárgyakat kezdtek el gyűjteni. A nagyközönség az 1862-es londoni és az 1867-es párizsi világkiállításokon ismerkedhetett meg először a japán kultúrával, és egészen az 1900-as világkiállításig, amikor is a nagy japán festészeti bemutatóra került sor, a japán metszetek és tárgyak divatja szinte folyamatos volt. A japán művészetre való fogékonyságot a művészek körében nem csupán a században általános, a keleti kultúrák iránti érdeklődés magyarázza, hanem az is, hogy a század hatvanas éveitől kezdve megjelenő új művészeti és iparművészeti törekvések képviselői nyitottak voltak a japán tárgyakat és ábrázolásokat jellemző egyszerűségre, dekorativitásra, linearitásra, síkszerűségre, valamint az európai szemmel nézve merész kompozíciós megoldásokra. Az ezekkel a stiláris jegyekkel leírható japán fametszetek közül az úgynevezett ukiyo-e stílusúak a mindennapi életből vett jeleneteket ábrázoltak, így ezek a modern élet témái felé forduló európai művészekre tematikai vonatkozásban is ösztönzően hatottak. A japán motívumok, stiláris jegyek és témák átvételét, alkalmazását és utánzását nevezzük japonizmusnak.