A kattingatók és a fotóamatőrök

Az 1880-as évek derekától kezdve a fotográfiai nyersanyagok tömeggyártása és a szolgáltatásként működő fotólaborok felállítása – vagyis a fényképkészítés elválasztása a felvétel készítőjétől – forradalmasította a fotográfiakultúrtörténetét. Demokratizálta, tömegessé tette a képalkotást, hiszen ettől kezdve ahhoz, hogy valaki a saját használatára emlékképet készítsen, jóformán semmiféle technikai tudás nem szükségeltetett. Ezt fejezte ki a Kodak kamera 1888-as nevezetes szlogenje: „Ön csak nyomja meg a gombot! A többi a mi dolgunk.”

Ez a folyamat kiváltotta azok ellenkezését, akik komolyan vették a fényképezést, és továbbra is maguk óhajtották laborálni a felvételeiket és a fényképeiket. Ők indították el a 19. század utolsó évtizedében a fotóamatőrökmozgalmát: fotósklubokat hoztak létre, technikai szaklapokat és szakkönyveket adtak ki, amatőr fotópályázatokat hirdettek, műkedvelő kiállításokat szerveztek, és így tovább, ahogyan a komoly amatőrök teszik ezt manapság is. 1900-ban már kb. 500 amatőr fotósklub működött, ezek fele Angliában és a gyarmatain.

Az amatőrmozgalom esztétikájára a képi közhelyek használata és egyfajta technicista szemlélet jellemző. Az amatőr szentül hitt és hisz ma is benne, hogy a legújabb és legkorszerűbb géppel, kihasználva annak technikai adottságait, szinte automatikusan gyárthatja a szebbnél szebb, „művészi” képeket. A fotóművészetnek ehhez úgyszólván semmi köze nincsen, hacsak az nem, hogy a kezdetektől fogva mindenekelőtt éppen az amatőr giccstől és a technicista szemlélettől igyekszik elhatárolódni.