Nadar, Carroll, Cameron

A 19. század fotográfiája a piktorializmus előtt a portré műfajában hozott később is m aradandónak bizonyuló művészi értékeket. Elsőként Nadar nevét kell említenünk, aki olyan hírességekről készített kifejező portrékat, mint Baudelaire, Berlioz, Rossini, Delacroix, Corot, Manet, Monet és a fiatal Sarah Bernhardt, aki később a kor ünnepelt színésznője lett.

A következő, aki máig eleven hatású életművet hagyott maga után, egy műkedvelő fotográfus volt: az Alice... könyveiről ismert matematikus-író Lewis Carroll. Carroll, aki félénk, dadogós, hiperérzékeny ember volt, igazából csak kislányok körében, velük játszva-beszélgetve érezte magát biztonságban, s szívesen fényképezte is őket, a szülők vagy nevelők jelenlétében. Carroll emellett rengeteg felnőttportrét is készített. Portréit a modell és az alkotó közti viszony bensőséges volta emeli a műfaj kiemelkedő alkotásai közé.

Végül egy másik nagy műkedvelőt kell említenünk: Julia Margaret Cameront, akit gyermekei közel ötvenéves korában, 1863-ban leptek meg élete első kamerájával. Cameronék háza a Wight szigeten, egy kedvelt nyaralóhelyen volt, s olyan illusztris személyek látogatták, mint például a költő Tennyson és Longfellow, az író Carlyle, a természettudós Darwin és a csillagász Herschel. Utóbbi látta el tanácsokkal a fotográfia terén Cameront, aki cserében szép portrékat készített a tudósról. Cameron az 1860-as években készült portréival és beállított, sőt, beöltöztetett jeleneteivel – a kor viktoriánus szellemének megfelelően – egy-egy bibliai vagy irodalmi idézetet illusztrált. A moralitás, fennköltség, nagyszerűség lenyomatait kereste az emberi arcokon és tekintetekben. A képeket azután – ez is viktoriánus szokás volt – összegyűjtötte, albumba rendezte, s megajándékozta velük a családtagjait és a barátait. Cameron a maga erkölcsi emelkedettségével, felvételeinek szándékolt életlenségeivel és fénykultuszával a harminc-negyven évvel későbbi piktorialista fotográfia egyik példaképe lett.