A 19. századi művészet alkotásainak legprogresszívebb gyűjtői Magyarországon

Az 1900-as években kezdődött a hazai műgyűjtés fénykora, amelyet részben az első világháború, majd az 1929-es évvel kezdődő gazdasági válság akasztott meg, és amelynek a második világháború vetett véget. Témánk szempontjából a legjelentősebb gyűjtők Nemes Marcell, báró Hatvany Ferenc, báró Herzog Mór Lipót, Kohner Adolf és Majovszky Pál voltak, akik - Majovszkyt leszámítva - a hazai pénzarisztokráciához tartoztak. Egykor európai viszonylatban is kiemelkedő gyűjteményeik létrehozását részben a befektetés szándéka, részben a művészetszeretet, részben a reprezentáció igénye, részben pedig a közért való áldozathozatal motiválta. Mindegyikük egykori gyűjteményéből találhatók ma darabok a Szépművészeti Múzeumban, ám ezek múzeumba kerülése különböző utakon történt. Kohner 1934-ben kénytelen volt elárvereztetni gyűjteményét, és ekkor, vásárlás révén került a múzeumba Pierre Bonnard két műve, míg ugyanekkor Kohner ajándékba adta Maurice DenisAnyai boldogság (1895) című alkotását, amelyet 1903-ban a Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállításán vett. Hatvany Ferenc 1917-ben ajándékozta a múzeumnak Cézanne Tálalóját (1877), amelyet 1913-ban Nemes Marcell, számos impresszionista és posztimpresszionista művész művét tartalmazó gyűjteményének aukcióját vett Párizsban. Nemes elárverezett kollekciója ?egyértelműen a magyar műgyűjtés-történet csúcsa: ezt a minőséget sem az [?] 1921-től zömében Németországban élő Nemes, sem más nem volt képes még megközelíteni sem. (Geskó Judit, Molnos Péter, 2003. 27. o.) Majovszky Pál, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium képzőművészeti osztályának helyettes vezetője 1908 és 1914 között állított össze egy jelentős rajzgyűjteményt, amelyet már eleve a Szépművészeti Múzeumnak szánt, és amellyel szándéka az volt, hogy a grafikai gyűjtemény a 19. század rajzművészetének teljes keresztmetszetét nyújtsa. (uo, 29. o.) A Hatvany- és Herzog-gyűjteményből 1945 után is kerültek be egyes darabok a múzeumba, mint például CourbetBirkózók (1853) című képe az előbbiből, míg az utóbbiból Courbet két tájképe mellett Monet 1886-os Bárkák Étretat-ban (Címváltozat: Három halászhajó) című, valamint Renoir: Lány portréja(1892) című festménye.