19. századi európai művészek műveinek gyűjtése a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeum megalapítása után megindultak az új gyűjtemény számára történő vásárlások, és most már nem elsősorban a Képzőművészeti Társulat kiállításairól, hanem több esetben külföldről. Így kerültek Térey Gábor, a múzeum későbbi igazgatója és az állam közös erőfeszítései révén a múzeum gyűjteményébe 1900 táján Uhde, Leibl, Segantini, Böcklin és Rodin művei. Az utóbbival Térey személyesen is kapcsolatban állt. 1906 körül, amikorra már a múzeum épülete is felépült, a hazai műtárgypiac és műgyűjtés is fellendült, valamint a kiállítási választék is jelentősen megnőtt. A Szépművészeti Múzeum munkatársai, Térey, Meller Simon, majd Petrovics Elek a magyar muzeológia történetének kiemelkedő alakjai, akik itthoni és külföldi kapcsolataikat kihasználva megszállottan fejlesztették a múzeum legújabbkori gyűjteményét. Az első világháború kitörése előtt számos remekmű került ide, többek között a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum francia művészetet bemutató kiállításairól. Például az Ernst Múzeum 1913-as kiállításáról vették meg GauguinA fekete sertések (1891) és Toulouse-LautrecEzek a hölgyek (1895) című művét. Ezen kívül ajándékok és hagyatékok is gyarapították a gyűjteményt (1913-ban Andrássy Dénes ajándéka: Arnold Böcklin: Tavaszi est, 1879.; 1907-ben Pálffy János hagyatékában több barbizoni tájkép). 1939-ben Csánky Dénesnek, a múzeum akkori igazgatójának, a hazai múzeumügy vitatott jelentőségű szereplőjének a rendezésében a régi Műcsarnok épületében Új Képtár elnevezéssel nyílt kiállítás a 19. és 20. századi külföldi mesterek kiemelkedő műveiből, majd 1944-ben azokat a műveket mutatta be, amelyek e századok művészetének másod- és harmad vonalába tartoznak, és amelyek jó része ma sincs kiállítva a Szépművészeti Múzeumban.