A 18. század első fele

A török uralom alóli felszabadító háborúk befejezése Magyarország egész területén utat nyitott a barokk elterjedésének, bár a stílus kiteljesedése, az eleven kulturális élet csak a Rákóczi-szabadságharc lezárása után köszöntött be. Mindez a magyarországi egyház számára az egyházmegyék, plébániák és a kolostori élet helyreállításának, újjászervezésének az időszaka, s egyben az építkezéseké. A század első harmadában az egyházi művészet terén változatlanul a szerzetesrendeké a vezető szerep. A rendek jól szervezett, gyakran külföldi központokból irányított és támogatott kolostori hálózatában a templomok és kolostorok építésének és berendezésének nagy erőket megkívánó munkálatait hatékonyabban tudták megszervezni, mint a súlyos gondokkal kü szködő egyházmegyék. A rendek kebelében egyre-másra jelentek meg jól képzett szerzetesi építőmesterek, festők és szobrászok is.

Martin Wittwer, rendi nevén Athanasius barát építészként az alsó-ausztriai karmeliták Szent Lipót-rendtartományában működött, amely ekkoriban a magyar kolostorokat is magába foglalta. Elöljárói 1714-ben küldték Győrbe, az új karmelita templom terveinek elkészítésére, amely az itáliai érett barokk építészetre jellemző, ellipszis alaprajzú, átlós irányban kápolnákkal bővített térformát mu tat. A homlokzat pilaszterekkel három részre osztott szerkezetében – az Il Gesu leegyszerűsített sémája szerint – az oldalsó, alacsonyabb szakaszokat voluták kapcsolják a kiemelkedő, oromzattal hangsúlyozott középrészhez. A tagolás és a díszítés visszafogott, rajzos alakítása Wittwer sajátos stílusjegye, és a puritanizmusra törekvő szerzetesrend szigorú szellemének is kifejezője.

A szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, egyszerűségre törekvő szerzetesi templomok körében a 18. század első harmadában jelenik meg az oltárfülkés rendszerű alaprajzi forma. Kiindulópontja a nagyszombati jezsuita templomon megismert hosszházas elrendezés, amelyet azonban nem oldalkápolnákkal, csupán oltárfülkékkel bővítenek. A szentély terét általában a hajóénál szűkebbre építik és attól többnyire homorú felületű diadalívvel választják el.

Tihany, bencés apátsági templom, alaprajz, 1719-27.