A székesfehérvári jezsuita templom belső dekorációja

A barokk oltárképeken és freskókon elsősorban a hitigazságokat szemléletesen és átélhetően ábrázoló jelenetekkel találkozhatunk. A 18. század folyamán, elsősorban az osztrák festőiskola Magyarországon megbízásokat nyert tagjai, Troger, Sambach és Maulbertsch kezén, a mennyezetfreskókon egyre inkább háttérbe szorul a racionálisan szerkesztett látszatarchitektúra, s átadja a helyét a túlvilági fény által beragyogott, felhőkkel és lebegő figurákkal kitöltött jelen eteknek, a hit és az egyház dicsőségét hirdető ünnepélyes vízióknak. Jellemzőek a mozgalmas apoteózis-kompozíciók, amelyek a szentek megdicsőülését, a mennyei birodalomba való győzelmes bevonulását ábrázolják. Így állítja elénk Casparq Franz Sambach a székesfehérvári jezsuita templom főoltárfreskóján a mennybe emelkedő Nepomuki Szent Jánost, attribútumait hordó angyalok és hódoló donátorok kíséretében. A szentély boltozatán a mennyek országára nyílik kilátás, ahol a szentet a lebegő Szentháromság csoportja fogadja. A könnyed színekkel festett, ragyogó freskók mellett drámai fény-árnyék kontraszt, komorabb színvilág jellemzi a templom oltárképeit. Ezeken az evilág történései, Krisztus és a szentek szenvedésteljes földi élete látszik, amely elmélkedésre, érzelmi azonosulásra szólítja fel a nézőt. Az oltárképeken nagyobb szerep jut az érzelmeket kifejező gesztusoknak és mimikának, amely a mindent feloldó dekorativitásában kevésbé tud érvényesülni.