Az árpási oltárkép
Azt az eszmét, amely szerint azóta, hogy Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, Mária patrónaként minden bajtól és veszedelemtől megóvja az országot, különleges képi megjelenési formában öltött testet azon az oltárképen, amelyet ma az árpási templom főoltárán őriznek. Ismeretlen alkotója a 17. század közepén a Köpenyes Mária képtípusához nyúlt vissza, amely még a középkorban vált népszerűvé. Szűz Mária védő gesztussal köpenye alá vonja Magyarország térképét, és az angyalok magyar koronával készülnek őt megkoronázni. Az ikonográfiai típus hagyományának megfelelően a felhőkön lebegő Mária széttárt palástja alatt világi és egyházi méltóságok térdelnek, akik itt – eltérően a legtöbb középkori ábrázolástól – nem csupán általános típusok, hanem portréként megfestett, egyéni vonásokkal jellemzett figurák. I. Lipót császár és a római pápa körül Magyarország világi és egyházi méltóságai látszanak, köztük Wesselényi nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, Zrínyi Péter horvát bán, Szelepcsényi György esztergomi érsek és Széchenyi György győri püspök. Az a veszély, amely miatt mindannyian Mária oltalma alatt keresnek menedéket, a török hódítás veszélye, amelyet a jobb oldal hátterében feltűnő kontyos török katona jelképez. Az oltárkép megrendelője a török veszedelem ellen a különböző politikai és hatalmi csoportok, a világiak és egyháziak összefogása mellett tett hitet.
A kép kifejezetten aktualizáló politikai mondanivalójából fakadóan alig fél évtizedig lehetett elfogadható és érvényes. A kép által hirdetett összefogás nem jöhetett létre, Lipót császár a Wesselényi-féle összeesküvés résztvevőit, az oltárképen mellette térdelő Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyit hamarosan kivégeztette. A mű eredetileg bizonyosan nem Árpásra készült, sokkal inkább Nagyszombatba, a magyar katolikus egyház akkori központjába, valószínűleg az ottani ferences templomba, és csak Nádasdyék lefejezése után kerülhetett Árpásra, a nagyszombati klarissza apácák távoli, eldugott birtokára. A képet minden bizonnyal művészi értéke miatt őrizték meg, ismeretlen festője a kor legjobb, a bolognai akadémizmus tanulságait ismerő magyarországi művészei közé tartozott.