Újra- vagy utóvirágzás a 19. századi Amerikában

A függetlenség kivívása, 1776 után Észak-Amerikában is megindult a nemzeti identitás, nemzeti öntudat kialakulása, s ebben a művészetnek épp olyan szerepe volt, mint Európában. A 18. században az amerikai telepesek még európai emigránsok, akik őrizték eredeti kultúrájuk elemeit. Legtöbb közülük farmer vagy kereskedő lett, akik igen távol álltak az arisztokrácia könnyedségétől, keményen dolgozó közösségeikben puritán eszmék éltek. Az amerikai gyarmatokon élő festők, mint Copley is, még Angliában képezték magukat, s az európai akadémikus szemlélettel tartottak rokonságot. Charles Wilson Peale (1741-1827), Copley tanítványa is Londonban tanult, de Philadelphiába való hazatérése után, Pensylvániában létrehozta a Szépművészeti Akadémiát, amelynek szemlélete az eltérő társadalmi közegben más lett, mint európai modelljeié. A tudományok iránt érdeklődő festő igen energikus ember volt, művészeti galériát is indított és megalapította a kontinens első természettudományi múzeumát. Az ő munkásságával kezdődött az amerikai trompe l'oeil karrierje, ami egyben a műfaj holland hagyományának felvirágzását is jelentette. Az új akadémia szintén a festők társadalmi rangjának emelését célozta, de itt a portrék mellett ez a szakmai tudást is bizonyító képtípus vált népszerűvé. Az amerikaiak a század folyamán élőként őrizték meg a trompe l'oeil tradícióját, akkor is, mikor az európaiak már elvesztették érdeklődésüket e műfaj iránt. Újra és újra ismétlődtek az olyan festett motívumok, mint a gyermek a félig nyitott ajtó mögött, a grisaille dombormű utánzat, a festővászon hátsó oldalának imitálása, a deszkatáblára feltűzött cédulák, szerszámok, vadásztrófeák élethűen megfestett, esetlegesnek tűnő kompozíciója. A Vanitas-csendéletek modernizált változataiban az amerikai élet jellegzetes tárgyai, fegyverek, szerszámok, kártyalapok, ipari csomagolás-töredékek általában durva deszkának festett háttér előtt szerepeltek. A legismertebbek William Michael Harnett (1848-1892), John Frederic Peto (1854-1902), John Haberle (1858-1933) munkái voltak. A sajátos ízlés igen erősnek bizonyult még a 20. század fordulója után is, sőt ez az amerikai, nemzeti hagyománnyá vált műfaj a pop art irányzatát elindító Andy Warhol műveiben is nyilvánvaló nyomot hagyott.