Érzékcsalódás,alaptalan remény.

Az ókori görög és római művészetfelfogáshoz való visszatérés.

Tárgyakat vagy tárgycsoportokat ábrázoló festészeti műfaj. Római virágzása után (pl. Pompeji falfestményei) a reneszánsz idején bukkant fel újra, a 17. századi holland festészetben élte fénykorát, de a műfaj még a 19 században is létezett.

(v. Hufnagel) (1542-1600): flamand miniatúrafestő és rajzoló; H. Bol tanítványa. Járt Német-, Francia-, Spanyolo.-ban, Angliában, Itáliában és Ausztriában, Prágában II. Rudolf udvarában is működött. Ferdinánd főherceg számára készített miniatúrás imakönyvét Bécsben őrzik. A Braun-Hogenberg kiadásában Kölnben megjelent (1572-1617), metszetekkel illusztrált 6 kötetes Civitates orbis terrarum számára ő dolgozta fel a különböző magyar városok és várak látképeit is.

(1898-1967): belga festő és grafikus. A brüsszeli akadémián és Párizsban tanult. A belga szürrealista festészet vezéralakja, kiváló illusztrátor (P. Éluard). Képein Freud gondolataiból kiindulva a tudatalatti szimbólumok ábrázolásával kereste a dolgok összefüggéseit. Amerikában őt tartották a pop art megteremtőjének.

1.Tér(ség)nek (leg)hátsó, (leg)távolabbi része 2.Hátsó színfal 3.Vmi környezetének hátsó része 4.Képen az a rész, melybõl az ábrázolt tárgy kiemelkedik 5.Az a történelmi, társadalmi környezet, melyben vmi végbemegy 6.Vminek ismeretlen részlete(i)

A valóság pontos ábrázolása, visszatükrözése.

(gör. szarkadzó "kutya módjára belemar valakibe") esztétikai minőség, a komikus egyik szélsőséges, erőteljes formája: a maró, megsemmisítő gúny.

(„késő modern” vagy „modern utáni”) – Vitatott terminus, a 20. század utolsó negyedében jelent meg, a mai napig tart. A hetvenes évek második felében mint a klasszikus elemek kiemelésével, kontextustól való elszakításával, a hagyományok átértékelésével jellemezhető építészeti irányzat jelent meg (későbbi fejleménye a dekonstrukció). A történelmi folyamatok (akár a modernizmus története) helyett a történelemhez való személyes viszonyt előtérbe helyező felfogás a hagyományok átértékelésével és a történelem relativizmusának felismerésével a posztmodern képzőművészet és irodalom alapjává, jellegzetességévé vált. A posztmodern egy bizonyos társadalmi változásra is felhívja a figyelmet, melyben a nemiség (gender) kérdése, a különféle módon meghatározott identitás(ok) általános kérdésekké értékelődnek, így a képzőművészetben is fontos helyet foglalnak el.

Az 1950-es évektől jelenlévő nemzetközi irányzat. Célja, a mindennapi élet jelenségeit, a tömegkultúrát, a „fogyasztói kultúrát” bevonni a képzőművészetbe. Jelentős képviselői: Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Roy Lichtenstein a magyarok közül Jovánovics György, Konkoly Gyula.