Porcelán: (olasz, porcello – egyfajta fehér tengeri csiga), kerámia típus, amelyet kaolin tartalmú agyagból, magas hőfokon (1250-1280 celsius) égetnek ki. Vékony fala áttetsző, porózus, fehér márványhoz hasonló, máz nélküli változatát biscuit-nek nevezik. Edényeket, kisplasztikát készítenek belőle. Kemény és lágy porcelánt különböztetünk meg, alapanyaguk szerint, a keményé kaolin, kvarc és földpátok, a lágy nem tartalmaz kaolint. Fémsókkal máz alatt vagy máz felett festhető. Negatív formába öntéssel vagy mintázással formázható, az első égetés után megtartja formáját. További égetésekkel rögzíthetők az egyes színek, a máz. Kínában a Tang dinasztia (618-907) idején készültek az első példányok. Európában a kínai porcelán ritkaság volt, ezért igen nagyra értékelték, sok módon próbálták utánozni. 1708-ban Johann Friedrich Böttgernek sikerült előállítani keményporcelánt. Az első európai porcelánt előállító manufaktúrát Erős Ágost, szász választófejedelem alapította, Meissenben, 1710-ben, majd több városban is gyártották, helyenként és időszakonként eltérő, jellegzetes formákkal és díszítésekkel.
